pszichológia 142 - Dívány

A cél nem a tökéletesség, az úgysem létezik, csak az, hogy "elég jó" anyák legyünk. A pszichológus a hogyanról.

Nem csak a szokásokat hozzuk otthonról, hanem tudattalan üzeneteket is, amik elgáncsolhatják a próbálkozásainkat. A kövérség védőpajzs és ürügy is.

Ollóval szétvágni az unokatesó maciját rossz. Ezt jelezni szükséges. De ha nem próbáljuk megérteni miért történt, nem segítünk a gyereknek, sőt!

Az ütközésre általában kamaszkorban kerül sor. De az elengedést akkor kell kezdeni, amikor először akar felmászni a kicsit magasabb mászókára.

Egyetlen kisfiú nemi identitását sem fogja befolyásolni, ha felpróbálja az anyja magassarkúját. Pszichológusunk a gyerekek nem identitásáról.

Szülőként a legfontosabb, hogy bármi történt is, minden más szempont fölött vele legyünk szolidárisak! Ez nem elkényeztetés, így tanulja meg, mi a jó!

Támogatjuk, hogy alkalmazkodjon egy helyzethez, vagy a helyzetet alakítjuk úgy, hogy ne kívánjon alkalmazkodást? A pszichológus szerint ez a fontos.

Lehet, hogy a hatéves fizikailag már képes segítséget nyújtani egy idős, beteg családtag etetésében, de nem az ő dolga. Ahogy a felnőttkor terheit sem szabad a vállára rakni.

Nem lesz beképzelt a gyerek a sok dicsérettől. Kivéve, ha teljesítmény kisajtolása érdekében dicsérjük.

A felelősségünk nem ér ott véget, hogy enni adunk a gyereknek. Lelki kötelességeink a pszichológus szerint.

Bűntudata van, amiért nem szereti egyformán őket? De nem egyforma mértékben, vagy nem egyforma módon? Mert utóbbi még jobb is, mint a patikamérleg.

Az anya, aki magával, a házasságával, a kedvteléseivel törődik, többet ad a gyereknek, mint gondolná. A kapcsolatot nem lehet pár évre lefagyasztani.