Ne legyünk álszentek, van valami oka, hogy gyereket vállaltunk. Ez lehet jó, és lehet olyan, amivel később hátráltatjuk, ahelyett, hogy segítenénk.
Ha már csak fogcsikorgatva tud önzetlen lenni, akkor legyen önző, és sorolja előrébb saját igényeit. A szülő és a pózna vége, a pszichológus szerint.
Érdemes lenne megtanulnunk büszkén hibázni, hogy aztán ezt tanulhassák meg tőlünk a gyerekeink is.
A gyerek még nem érti, hogy a szülő nem direkt nem tökéletes. Ha rossz az otthoni hangulat, magában keresi a hibát. Kamaszkorban pedig dühös lesz. Pszichológusunk a szülői hibák beismeréséről.
Kezdjen aggódni, ha a gyerekei között soha nincs konfliktus - ez garantálja a későbbi rossz viszonyt. Kell, hogy néha szabadon utálhassák is egymást.
Amikor a szülő panaszkodik, sosem fogad szót a gyerek, általában kiderül: nem a neveléssel vagy a gyerekkel van baj, hanem az irreális elvárásokkal
Felkészíteni a gyereket a reális veszélyekre anélkül, hogy szükségtelenül megrémítenénk - nem könnyű. Gyerek és közlekedés a pszichológus szemével.
Több oka is lehet annak, ha hússzor kérünk valamit, de a gyerek mégsem teszi meg. És a hiba leggyakrabban bennünk van.
Törpe termet, teljes analfabetizmus, erőszakosság - az ababokat mégis mindenki imádja. A tünetegyüttes 16-18 év alatt általában nyom nélkül gyógyul.
A gyereknek önmagáért örülő szülő a legtöbbet adja, ami lehetséges: valódi, külső körülményektől független önbizalmat.
A tíz pozitív visszajelzés helyett az egyetlen negatívra figyelő ember rossz csomagot kapott otthon. Szerencsére a sorskönyv felnőttként felülírható.
Igen, a gyerek időnként direkt idegesít minket. Ilyenkor érdemes a szándék mögé nézni, ahol megbújik egy mélyebb üzenet. De mi az?
