Míg egy-két generációval ezelőtt elvárás volt, hogy ami a tányéron van, mindent meg kell ennie egy gyereknek, ma már elég annyit elfogyasztania, amivel valóban jóllakik. Míg régen azt gondolták, a sírás jót tesz a csecsemő tüdejének, ma már inkább igyekeznek megnyugtatni a babákat. Vajon mi áll ennek a szemléletváltásnak a hátterében?
Egyre gyakrabban hallhatunk a transzgenerációs traumákról, azoknak az egyéni vagy társadalmi szintű traumáknak a hatásairól, melyek bélyegüket hagyhatják akár egy ország teljes népességén. Egy háború, a holokauszt, egyéni szinten pedig egy erőszakos haláleset vagy eltitkolt gyermek is olyan hatást gyakorolhat az utódokra, ami szinte felfoghatatlan racionálisan gondolkodva. A családfakutatás segíthet a minták felismerésében és a traumák feloldásában.
Ahogyan a társadalom egyre inkább igyekezett megóvni a gyerekeket, úgy próbálta meg kitolni a felnőttkor kezdetét, ezzel a gyerekévek és a felnőttség közt megjelent a kamaszkor, mondja Szél Dávid pszichológus, akinek Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében címet viselő kötete a közelmúltban jelent meg.
A Stockholm-szindrómáról szinte már mindenki hallott, de messze nem Svédország fővárosa az egyetlen, amelyről valamilyen tünetegyüttest elneveztek.
A gyermekkorban elszenvedett traumák felnőttként nemcsak a magánéletünkre vagy az önbizalmunkra vannak rossz hatással, de az egészségi állapotunkra és az életkilátásainkra is.
Szinte nincs gyermek, aki ne vonzódna élete első éveiben a hatalmasra nőtt őslények iránt. De vajon miért? Erről olvashattok a továbbiakban, és megmutatjuk azt is, Magyarországon hol tudtok dinók között feltöltődni a tanévkezdést követően.
Egészen más lehet a sorsa az elsőszülötteknek, a legkisebbeknek, vagy éppen azoknak, akik három gyerek közül a középsőként jöttek a világra. A születési sorrend meghatározhatja, hogy miképp állunk a világhoz.
Pécs belvárosában, a Brummogda Művészet- és Meseterápiás Műhelyben nemcsak macit varrhatnak a gyerekek és felnőttek, hanem öltögetés, mesehallgatás közben elmondhatják gondjaikat, bánatukat, ami a lelküket nyomja.
A nevetés kétségkívül ragadós, azonban sohasem volt annyira fertőző, mint Tanganyikában 1962-ben, amikor vártatlan és különös nevetésjárvány söpört végig az ország déli részén. A „betegség” iskolákban terjedt, és hónapokon keresztül tombolt.
Az elmúlt években nálunk is egyre népszerűbb a sématerápia. Hogyan segít, milyen problémákra, elakadásokra kínálhat megoldást ez a hazánkban viszonylag új terápiás irányzat? A téma egyik szakértőjét, Vágyi Petra klinikai szakpszichológust és sématerapeutát kérdeztük.
Ha olyan tevékenységre vágysz, ami megelőzheti a depressziót, a magas vérnyomást és a demenciát, ne is keresgélj tovább!
Augusztus közepe táján egyre több családban üti fel a fejét az iskolától való rettegés. Nemcsak a diák, de a szülő is egyre erősebben küzd a szeptemberi szorongás előszelével.
