Nem is gondolnánk, mi mindent megtudhatunk magunkról, ha az első emlékünk nyomába eredünk: emlékeink árulkodhatnak életcélunkról; alapbeállítódásunkról, hogy optimisták vagy pesszimisták vagyunk-e; magunkhoz és a környezetünkhöz fűződő viszonyunkról, de még a férfi-női szerepekről vallott felfogásunkról is.
Egy férfi legyen kemény, a fiúk nem sírnak, mire katona leszel, elfelejted. Az erősebb nem képviselőit gyakran már gyerekkoruktól arra nevelik, hogy az érzéseket, a fájdalmat el kell rejteni. Éppen ezért nehezebb esetükben felismerni, ha depresszióval küzdenek.
Ahogyan a nőkre, úgy a férfiakra is nehezednek elvárások: ezek a ritkán feltett kérdések azonban rámutatnak arra, hogy időnként mindehhez nem kapják meg a kellő támogatást tőlünk, a környezetüktől.
A Facebook felhasználóinak mindennapjaihoz hozzátartozik az is, hogy ismerőseik száma változik: amikor azonban azt vesszük észre, hogy egy korábbi netes barátunk szó nélküli törlésünk mellett döntött, az bizony rosszuleshet. Jogosan?
„Vetkőzünk. Ők is, én is. Óvatosan, egyenként válunk meg a lelkünket pajzsként védő, törékeny rétegektől” – ígéri Szigeti Ildikó Pszichosztriptíz – Terápiás valóságok című könyvének előszavában. A tanácsadó szakpszichológus második kötetében négy kliens élethelyzetébe pillanthatunk bele: két férfi és két nő terápiás ülései tárulnak elénk, olvasmányosan elbeszélve, kiegészítve a szerző megjegyzéseivel és a helyzethez kapcsolódó pszichológiai magyarázatokkal.
Ha a gyerekedet mindentől megóvod, nem szerez saját tapasztalatokat, és ez a későbbiekben komoly problémákat okozhat.
A szülők általában már a várandósság idején tudják, hogyan szeretnék a gyereket nevelni, és ebbe beletartozik az is, hogy velük egy szobában aludjon, vagy a saját ágyában. Aztán megszületik a kicsi, és az előre megálmodott szabályrendszer pillanatok alatt borul fel.
Nem vagyunk robotok, és előfordul, hogy a munkanap felénél azt érzed, hogy egyszerűen nem megy tovább. Van azonban megoldás, hogy visszaszerezd a vitalitásodat.
Ha egy nő saját magánál sokkal idősebb férfit választ, vagy ha egy férfi az édesanyjához szinte a megszólalásig hasonló partnerrel él, hajlamosak vagyunk azt gondolni: apa- vagy anyakomplexus vezérelte őket. De mit mond a pszichológia: valóban létezik apa- vagy anyakomplexus?
Mindig különös alkalom, amikor találkozhatunk egykori diáktársainkkal. Egyrészt – jó esetben – örülünk a viszontlátásnak, ugyanakkor munkálkodhatnak bennünk régi sérelmek is.
Ma már szinte mindenki jelen van a közösségi médiában, így egyszerűen lecsekkolhatunk bárkit a neve alapján. A kutatások szerint azonban nem mindegy, mit és milyen gyakorisággal osztunk meg, sőt van egy szokás, ami a nők szerint kifejezetten óvatosságra int.
Ordít, mert nem akar elindulni a játszótérről, földhöz csapja magát a bolt kellős közepén, mert nem vetted meg neki a századik plüssállatot. És persze mindenki titeket néz. A kínos helyzetre van olyan megoldás, ami nemcsak a gyereknek, de neked is megnyugtató.
