Felnőttkorra hajlamosak vagyunk elfelejteni, mi volt küzdelmes a kamaszkorban. A tininek nem könnyű egyensúlyoznia, hogy megtalálja önmagát, és a kortársak között is elfogadásra leljen. Ha a család biztos hátteret és türelmes megértést nyújt, sokkal könnyebb túljutni ezen az időszakon.
Egy kutatás szerint az egyedül maradt, magányos emberek dolgát jelentősen megnehezíti az is, hogy ennek hatására egyre önzőbben kezdenek viselkedni, kritikusabbá és kevésbé empatikussá válnak.
Megdöbbentő mennyiségű előítélettel szembesül és igen kevés támogatást kap, ha valaki fiúként szeretne a túlsúlyából leadni. Aztán meg csodálkozunk, ha korán halnak a férfiak.
Egyesek szemrebbenés nélkül képesek hazudni, mint a vízfolyás, és vannak, akikre ráférne egy kis gyakorlás, hogy hitelesebben meg tudjanak vezetni másokat.
Aki dolgozott már egy-két helyen életében, annak van arról tapasztalata, hogy milyen a jó főnök és milyen a rossz. Mitől lesz valaki "jó" főnök? Leginkább attól, hogy milyen a kapcsolata a beosztottaival, hitelesnek, korrektnek és emberinek tartják-e. A vezető-beosztottak viszonylatban azonban egészen mást jelent a jó kapcsolat, mint a hétköznapi értelemben.
Hagyd a szálláson a mobilodat, esténként írj útinaplót, gyűjts szép kavicsokat vagy vásárolj helyi kézművesektől: mindegyik többet ér, mint megvenni a harminckettedik hűtőmágnest.
Milyen útravalót adjunk a gyerekeinknek szülőként? Erre mindannyian szeretnénk megtalálni a legjobb választ. De mi az? Létezik egyáltalán? Interjú
Új szakítási forma van megjelenőben: a teljes és magyarázat nélküli eltűnés (ghosting) helyett egyesek inkább kispadoztatnak. Hogy ez mit jelent és miért különösen kegyetlen? Mutatjuk!
Sok tévhit kapcsolódik ahhoz, milyen az önmagával együtt érző ember. Nárcisztikus? Lusta? Épp az ellenkezője igaz ezeknek!
Mert anyni biztos, hogy átforlmája. Persze nem pont úgy, ahogy azt zsigerből feltételeznénk. Csonka Balázs előadása.
Dr. Kádár Annamária pszichológus arról mesél, hogyan is lehetünk elég jó szülei gyermekeinknek.
Vagy az egyik pártba tartozol, vagy a másikba. Átjárás nincs nagyon a két szemlélet között. Sok ember gondolja azt, hogy természetellenes és civilizálatlan dolog egy ágyban aludni a gyerekünkkel, vagy a kedvenc háziállatunkkal. Ezzel szemben nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik alkalmanként, vagy akár hosszú ideig is együtt alszanak a gyerekükkel vagy a kutyájukkal. Mit mond erről a tudomány? És mit gondolsz te?
