Ellentmondásosnak tűnhet, de sokszor azok is hazavágyódnak, akiknek kifejezetten rossz körülmények között éltek odahaza. Honvágylélektan.
Sok szülő aggódik amikor azt látja, hogy az ő gyereke bizony nem talpraesett, nincs rengeteg barátja, fél megszólalni, mikor felelni kellene, és divatos érdeklődési kör helyett valami egyéni hobbija, mániája van. Aggódnak, hogy valami nem kerek vele, pedig valószínűleg egyszerűen csak introvertált. Ami nagyon jó dolog.
Bár a személyiségünk viszonylag stabil, állandó dolog, idővel változunk - fiatalon hirtelen, gyorsan, idősebb korban lassabban. Egy új tanulmány pedig bizonyítja, hogy a házasság korai szakaszának komoly beleszólása van személyiségünk alakulásába.
Nyáron sokan vágnak neki az autópályáknak úgy, hogy nagyon félnek közben. Boldogan maradnának a városuk, vagy a környékük határain belül, egyetlen porcikájuk sem kívánja a 140-nel száguldást. Nekik is rossz, hogy erre kényszerülnek, és a többi közlekedőnek is nehezebb a bizonytalan sofőrök mellett vezetni. Senki sem tehet arról, hogy ha fél az autópályán, és senki sincs egyedül ezzel. De mit lehet vele kezdeni?
Egy tartós párkapcsolat befejezését alaposan meg kell fontolni, de vannak körülmények, amikor ez az egyetlen jó megoldás.
Éppen elég baj, hogy egyre többet stresszelünk, egyre több elvárásnak kell megfelelni. Szükségtelen, hogy még mi magunk is rontsunk az életünkön ezekben a nehéz időkben. Mégis megtesszük. Többféle és igen hatékony módon merítjük ki végsőkig a szervezetünket, hogy végül tényleg belebetegedjünk a stresszbe. Pedig legtöbbször meghozhatnánk azt a döntést, hogy elviselhetőbbé tesszük magunknak a stresszes időszakokat is. Hogyan?
Szakértőt kérdeztünk arról, milyen félelmek irányítják mindennapjainkat, és mit tehetünk, ha az aggodalom kóros rettegésbe csap át.
Az emberek vajon pszichopatának születnek vagy a környezetük teszi azzá őket? Ehhez hasonló kérdéseket boncolgattunk szakértő segítségével.
A barlangba szorult thai fiúk esete közelünkbe hozta a traumát, a katasztrófákat. Ezek mindig szörnyűek, különösen akkor, ha gyerekek az áldozatok. Nem csak egy ilyen szélsőséges eset lehet trauma a gyerekek számára, sajnos a gyerekek majdnem fele átél valamilyen traumatikus eseményt, mire felnő. És sajnos a legtöbbet az otthon falai között, más emberek által okozva. Mit jelent ez egy gyereknek? És mit lehet tenni, hogy fel tudja dolgozni?
Evidenciának hisszük, hogy a negyvenórás munkahét normális. De miért? Száz évvel ezelőtt még egészen más munkaidőt tartottak normálisnak az emberek. Lehet, hogy nem ártana elgondolkodni azon, hogy az egészség, a hosszabb ideig tartó munkaképesség és az eredményesebb munka érdekében lejjebb lehetne vinni ezt a negyvenes bűvös számot.
A Readingi Egyetem pszichológusa által jegyzett, a babák fejlődését és egy-egy szituáció jelentőségét rengeteg ismerős képpel is alátámasztó könyv például annyira részletes, hogy bárkiből képes lehet veszélyesen magabiztos hobbitudóst faragni.
Dr. Kádár Annamária pszichológus szerint a bennünk élő gyermek segítségünkre van a szülőszerepben. Meg persze az is, ha képesek vagyunk gyerekeinkkel nyíltan kommunikálni és kifejezni nekik érzelmeinket.
