Minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke jól boldoguljon az életben. Arról már eltérőek lehetnek az elképzelések, hogy ez a boldogulás mit jelent. Keressen jól, álljon meg a saját lábán, legyen vezéregyéniség, sokan szeressék, vagy vigye tovább a családi üzletet. Ahogy cseperedik a gyerekünk, óhatatlanul is figyeljük a jeleit, hogy vajon megvannak-e benne azok a tulajdonságok, amik szerintünk az életben való helytálláshoz kellenek, vagy nagyon más a gyerek, mint amilyennek mi elképzeltük.
Sok szülő jön zavarba attól, ha a gyereke nem olyan cserfes, vagány, belevaló, mint a gyerekfilmek főhősei. Aggódva nézik, hogy miért ül annyit egyedül a sarokban, miért nem játszik vidáman a gyerekcsapattal a zsúron és miért nem köszön kedvesen a szomszéd néninek ahelyett, hogy a lábunkba kapaszkodva elbújik. Persze ettől még minden szülő szereti a gyerekét, de aggódik, hogy mi lesz ebből a kis maga világában élő, visszahúzódó kisgyerekből a Nagybetűsben. Pedig a legtöbb esetben nincs gond, csupán az van, hogy a gyerekünk az emberek 30-50 százalékához az introvertáltakhoz tartozik. Mint például Bill Gates, Emma Watson, Warren Buffett, Christina Aguilera, vagy Mahatma Gandhi.
Két okból zavarhatja a szülőt, ha a gyereke introvertált. Egyrészt, mert ő maga nem az, és nem érti, hogy miért ilyen félénk, furcsa és zárkózott a gyereke. Másrészt mert tökéletesen érti, saját tapasztalatból tudja, milyen introvertáltnak lenni, és utálja magában ezt a tulajdonságát. Azt gondolja, hogy ez megnehezítette az életét, és kisebbségi érzése van, tökéletlennek érzi magát miatta. Mindkét típus számára ugyanaz a jó tanács ahhoz, hogy elégedett szülő lehessen, aki boldog gyereket nevel: fogadd el, hogy a gyerekkel nincs semmi baj, ő egyszerűen ilyen. Sőt örülj neki! Hogy miért? Lássunk néhány okot:
Nagyon gazdag belső világuk van
Ez a világ pedig élő, és valóságos nekik. Nincs szükségük mindig kívülről töltődni, másoktól erőforrást gyűjteni, képesek egyedül megújulni, töltekezni. Dr. Marti Olsen Laney, aki az introvertált gyerekekről írt könyvet így fogalmaz: „Saját, belső kertjükben, távol az anyagi világtól, erősen tudnak koncentrálni, és bonyolult, különleges gondolatok és érzések születnek meg bennük.”
Mély gondolkodásúak, képesek az élet nagy kérdéseivel szembenézni
Az introvertált gyerekeket erős vágy hajtja, hogy megértsék a világot, az embereket, önmagukat. Már egészen kicsi korban képesek foglalkozni az élet nagy kérdéseivel, akár az olyan fájdalmas dolgokkal is, mint a halál. Nem nyomja meg őket a fontos témák súlya, hanem egy kis tudós kíváncsiságával törekszenek a megértésre, arra, hogy lássák, mi miért van. Persze nem kell őket túlterhelni ezekkel a dolgokkal, de túlságosan óvni sem, ha kérdez és érdeklődik, akkor jó válaszolni neki. Közben örülni annak, hogy bimbózó értelmével felfedezi a világ ezer színét.
Saját értékrendjüket követik
Gondolataik és érzéseik belülről táplálkoznak, ezért döntéseiket saját sztenderdjeik szerint hozzák meg, nem mennek a tömeggel. Introvertált természetük ezen vonásáért igen hálásak lehetnek a szülők, hiszen ez azt jelenti, hogy kevésbé vannak kitéve a társaik – néha negatív – befolyásának, és nem csinálnak hülyeségeket csak azért, hogy elfogadják őket a többiek.
Ha biztonságban érzik magukat, kiváló beszélgetőtársak
Akárcsak az introvertált felnőttek, a gyerekek is nehezebben alakítanak ki kapcsolatot, több idő kell ahhoz, hogy kényelmesen érezzék magukat egy másik ember társaságában. Ha viszont már megvan a kapcsolat, akkor remek velük beszélgetni. Erősen törekednek itt is a másik mélyebb, igazibb megértésére, öröm érezni azt a valódi figyelmet, amit tudnak adni. Előfordul, hogy halkan, finoman beszélnek, keresik a pontos szavakat, de meghallanak, és emlékezni fognak arra, amit mondtál. Beszéd közben gyakran félrenéznek, ahogy összeszedik a gondolataikat, viszont amikor a másik beszél, akkor a szemükbe néznek, és hosszan is képesek odafigyelni a másikra.
Szenvedélyesen érdeklődhetnek dolgok iránt
Jellemző az introvertált gyerekekre, hogy nagyon bele tudnak merülni valamibe, ami felkelti az érdeklődésüket. Fáradhatatlan szenvedéllyel foglalkozhatnak egy témával, sporttal, bármivel, és könnyen elérik közben a Csíkszentmihályi-féle flow-t. Ez szintén egy értékes tulajdonság, amit bátorítani érdemes, hiszen a szenvedély vezet a kimagasló eredményekhez, és közben még jól is érzik magukat. Arra érdemes figyelni, hogy a szenvedélyük nem feltétlenül felel meg az adott divatnak. Szülőként fogadjuk el, hogy a műlegyes horgászat ugyanolyan értékes terület lehet, mint a foci – tápláljuk a gyerekünk elkötelezett érdeklődését, és igyekezzünk ellesni tőle.
Segítik a szüleiket szintet lépni az önismeretükben, így kiegyensúlyozottabbá válni
Ha te magad is introvertált vagy, egy hozzád hasonló gyerek szülőjeként kutya kötelességed szembenézni saját magaddal, és dolgozni azon, hogy elfogadd magad. Lehet, hogy azt gondolod, nem vagy olyan értékes, vidám, izgalmas ember, mint extrovertált társaid, és viszed magaddal ezt a hitedet 20-30 éve. De ez tévedés. Ha a magaddal nem vagy oké, akkor ezt óhatatlanul és tudatos döntésed ellenére átviszed a hozzád hasonló gyerekedre, azt a hitet táplálva benne, hogy ő sincs rendben. Indulhatsz onnan, hogy a gyereked befelé forduló tulajdonságait, a mélységet, eredetiségét, kreativitását, érzékenységét fogadod el, és felfedezed ezen jó tulajdonságokat önmagadban is. De magad felől is kezdheted. Lényeg, hogy mindenféle elvárások helyett azt értékeld, ami van. Ha pedig extrovertált vagy, és voltak néha gondjaid a kapcsolataidban, akkor a gyerekedre érzékenyen figyelve megtanulhatsz olyan kapcsolódási formákat, türelmet, figyelmet, amit máshol is hasznosíthatsz majd.
Az introvertált gyerekek mély gondolkodásúak, figyelmesek, belső értékrendjükben erősek, szenvedélyes felfedezők, önállóak és igazi egyéniségek. Egyre van szükségük tőled, a szülőjüktől: lásd meg bennük ezeket az értékeket, és szíved mélyéből örülj nekik!
