Ellentmondásosnak tűnhet, de sokszor azok is hazavágyódnak, akiknek kifejezetten rossz körülmények között éltek odahaza. Honvágylélektan.
A sokszor fizikai tünetek formájában is megmutatkozó érzés tulajdonképpen csak az ismert, kiszámítható és állandó körülmények utáni vágyakozás - állítja a Huffington Post által felkeresett pszichológusok egyike. Dr, Joshua Klapow szerint tehát csak a megszokott környezethez való ragaszkodásról van szó: ezért van néha az erőszak vagy a szegénység által megnyomorított múltjukat maguk mögött hagyó embereknek is honvágya.
„Hideeeeeeg!”
Egy másik pszichológus Tamar Chansky a hideg vízbe gázoló fürdőzők által jól ismert dilemmához hasonlítja a dolog. Mivel eleinte furcsának és kényelmetlennek tűnik az új helyzet, legszívesebben azonnal feladnánk, hogy minél előbb visszatérhessünk a kényelmeshez és a megszokotthoz. Chansky szerint természetes, hogy időre van szükségünk az új körülményekhez való alkalmazkodáshoz.
Segíthet ilyenkor, ha minél előbb talál valaki egy kávézót vagy egy olyan helyet, amit gyakran felkereshet. Minél jobban megismeri valaki az új környezetet, minél többet beszélget a helyiekkel és az új kollégáival, annál gyorsabban megszabadul majd a honvágytól.
Tulajdonképpen gyászolunk
Dr. Ricks Warren szerint egy teljesen normális és gyakori jelenségről van tehát szó. Ami nem jelenti azt, hogy megbirkózni is könnyű a dologgal. Szerinte ilyenkor valami olyasmi zajlik le bennünk, mint amikor elveszítünk valakit, csak épp nem egy személy, hanem az ismerős környezet elvesztését gyászoljuk.
A honvágy depresszióval és szorongással is együtt jár, sokszor képtelenek vagyunk ugyanis megbirkózni a megváltozott körülményeinkkel. Álmatlanságot, étvágytalanságot és koncentrációs zavarokat is okozhat mindez - mondta el a pszichológus.
A gyászhoz hasonló veszteségérzethez ráadásul az ismeretlen környezet okozta szorongás, idegesség és stressz is hozzátesz, ami a szervezet „üss és fuss reakcióját” is beindíthatja. A tüneteket az ismeretlen és potenciális veszélyekben bővelkedő környezetnek köszönhetjük tehát: emiatt lábad könnybe a szenünk és rendetlenkedik a gyomrunk.
A megoldás
Az új környezet mielőbbi meg/kiismerése mellett a helyzet normalizálása is nagyon fontos a pszichológusok szerint. Első hallásra talán túl egyszerű és haszontalan stratégiának tűnik a dolog, de ha tudatában van valaki annak, hogy egy teljesen normális és ideiglenes folyamatról van szó, ami minden változásnak természetes részét képezi, sokkal könnyebb lesz megbirkózni a helyzettel.
Nem árt tudatosan végiggondolni ilyenkor, mi az, ami valóban segítene a helyzeten, hogy is nézne ki az az idilli szituáció. Ez segíthet rátalálnunk azokra a dolgokra, amik valóban hiányoznak az életünkből.
Dr. Klapow szerint természetesen beszélni sem árt minderről, az azonban egyáltalán nem mindegy, kivel osztjuk meg a gondjaikat. Ha ugyanis kizárólag az otthoniakkal kommunikál valaki, az könnyen felerősíthet a negatív érzéseket. Javasolt tehát olyasvalakivel beszélgetni erről, akit már az új helyen ismertünk meg.
