Nem is érti, miért lesznek mérgesek, amikor innivalót tölt magának (és végiglocsolja az abroszt), vagy sepreget (és lever a partvissal két poharat).
Őrizgessük az idők végezetéig az összes alkotásukat, nem baj, ha belefulladunk, dicső halál lesz?
Rossz hírünk van, a csecsemőkori babaháj és az ovis dereka körüli vastag zsírréteg nem ugyanaz. Utóbbit nem fogja csak úgy kinőni!
Reszkessetek betörők, Shrek, Muzsika hangja helyett ajánljuk az irigy Frakkot, részmunkaidős Frédi és Bénit, a lelkizős Ho-ho-Horgászt és a többieket.
Anya laptopzsinórja. Egy marék kutyaszőr. Kulcsok. Porcica. És még mennyi minden, amit egy baba igaziból szeretne.
Sokszor pont az ártatlansága miatt füllent, simogatja magát társaságban, vagy kívánja azt, hogy bárcsak meghalnánk.
Nem a feministák lőttek túl a célon, sem a főemlősöknél, sem a természeti népeknél nem jellemző a főállású anyaság.
Az egész picikkel könnyű, az ovisokkal nehéz, öt éves kor után megint egyszerű a szilveszteri buli.
A boltban fetrengő, üvöltő gyerek mellett zavartalanul állni a többiek megvetését, hogy bezzeg az ő gyerekük, az kérem, meg_volt_nevelve.
Az önkormányzat szerint bővítik a szolgáltatásokat, a szülők szerint elveszik a zöldövezeti ovit, hogy a körzetesek helyett a gazdagoké lehessen.
Lehet, hogy zökkenőmentesen veszi az akadályt, de az is, hogy nehézségekkel kell megküzdenie. Anyák a második gyerekről.
Akárkit kérdezek, úgy látszik, a gyerekfogorvosok elképesztően profi, jó fej emberek. A fiam is le volt nyűgözve.
