Lehet a másik embernek igaza a saját értékrendje szerint, de nekünk is a mienk alapján. A szülőség nem matematikai egyenlet: több jó megoldása van.
A legjobb érv a halkan elsuttogott fejlesztés szó, és máris rohanunk megvenni a sokadik fejlesztő játékot, pihenőágyat, könyvet, kiskanalat.
Rémálmai nem a népmesék ijesztő részeitől lesz a gyereknek, hanem ha kigyomláljuk a félelmetes részeket, és az azokkal való megküzdés lehetőségét.
A szülők vállát nyomja a felelősség, hogy rendes embert kell faragniuk gyerekükből. Aztán rendre kiderül, hogy faragni nem is olyan könnyű.
Vannak megoldások, amikbe könnyen belecsúszik az ember, de nem vezetnek eredményre, vagy akár még kárt is okoznak. Soroljuk.
Segíthetjük a porontyot, hogy néha képes engedni, és nem csak azért, mert fél a büntetéstől, hanem akár önszántából is.
Biztosan nem. Egyáltalán nem. Teljesen tutira nem evett muffint mostanában. Bónusz: a bújócskázás bajnokai.
Nem a gazdagok kiváltsága, és néha sokkal jobb, mint egy újabb rokoni szivesség. A bébiszitter a házasságnak is jót tesz - állítja pszichológusunk.
Nem arról van szó, hogy a gyerek rossz, ártani akar, vagy nem érdekli, mire akarnánk megtanítani. Pszichológus szakértőnk már csak tudja.
Családi bébiszitterünk Anna Pikler-csecsemőgondozó, saját négy gyereke mellett nevelt vagy százat. És maga a csoda. Pikler módszer, a való életben.
Ahol gyerekek vannak, kiközösítés is van. Pszichológus az okokról, és arról, mit tegyünk szülőként, akár tettes, akár áldozat a mienk.
Aztán ha mesél, akkor meg összevissza, mindenféle légből kapott sztorit. És ez így normális.
