Férjem határozottan felbürrögteti a kétcentisre állított ketyerét, és az eddigi tempóhoz képest fénysebességgel, kábé három perc alatt lekanyarítjuk Palkó fejéről a felesleges szőrzetet.
És most Palkó lesz az első gyerek. A legkisebb. A legszőkébb. Mindegy. Csak nem a "harmadik".
Palkó, aki hat hónapos korára egyáltalán nem duplázta meg a súlyát, egyéves korára sem fogja megháromszorozni azt.
Palkó akaratos lett, erőszakos és bosszúálló.
Palkó végre véglegesen átlépett a pempőevők rendjéből a hús, kenyér, zöldség és egyebeket rágcsálók társadalmába.
Palkó átfogja a gyerekek lábát, és kacagva esik velük együtt orra, nekirohan Lackónak és feldönti.
Palkó abbahagyta a szopizást, szopikázást, cicizést, nem táplálkozik többé anyatejjel. A hangsúly a mondat első felén van. Hogy ő hagyta abba.
Olvasónk, Panzej, blogjában beszámol arról, miként is zajlik az ebédelés náluk.
Jár a baba, jár. Persze nem katonás, vagy legényes léptekkel, és nem is túl magabiztosan, de megy előre.
