nagyszülő 2 - Dívány

Az Oscar-díjas magyar forgatókönyvíró-rendező Deák Kristóf új, Unoka című mozifilmje fontos társadalmi témát feszeget: mennyire könnyű belesétálni egy jól kitervelt csalásba, és milyen kreatívak sokszor az elkövetők. Rendőrségi szakértőnk, miközben beavat pár trükkbe, elmondja, hogy kerülhetjük el az áldozat szerepét, és mi az az infodémia.

Gyerekkel utazni nem feltétlenül nehéz, de van, amikor jobb a nagyszülőkre hagyni a csemetéket. Megnéztünk néhány pro és kontra esetet, utazási stílust és célpontot, hogy lássuk, hogyan érdemes nekivágni.

A leendő anyukák és apukák számára a terhesség egyik legizgalmasabb része, amikor elmondják a szüleiknek, hogy nagyszülők lesznek. Ez a pillanat általában a leendő nagyszülők számára is rendkívüli és örömteli, de előfordul, hogy a későbbiekben mégsem merülnek bele ebbe a szerepbe. Hogyan kérhetjük meg ilyenkor őket, hogy foglalkozzanak többet a gyermekünkkel?

A nagycsaládok felbomlottak. Egyre kevesebb gyerek születik. A szülők egyre fáradtabbak, nem bírják munka mellett a gyereknevelés terhét is, segítségre van szükségük. Mindezeken a problémákon egyszerűen segíthetne, ha a rokonok, nagyszülők aktívan részt vennének a család életében. Ám manapság egyre több esetben ennek fordítottja következik be.

Az anyósokat gyakran szokás szidni, de mi most nem szeretnénk ehhez csatlakozni. Egy nagymama nem attól lesz jó vagy rossz, hogy melyik szülőt nevelte fel. Ugyanakkor tény, hogy időnként mániákusan meg akarják mondani a tutit, tekintet nélkül a következményekre.

A nagyszülőknek nagy és fontos szerepük van az unokák életében, amit a legtöbben szeretnénk is érvényesíteni. De mit lehet tenni, ha a mi elveinket és kéréseinket kritizálva és azokat minden esetben felülbírálva felügyelnek a gyerekeinkre, amivel akár egészségügyi károkat vagy lelki sérülést is okozhatnak nekik? A határokat nekünk kell meghúznunk.

Egy ideális világban ez nem is lenne kérdés, nagyszülők és szülők közösen dolgoznának azon, hogy megfelelő figyelemben részesüljön minden gyerek, miközben a szülők is tehermentesítve vannak néha. Sajnos azonban a valóság ennél kicsit bonyolultabb.

Nem lehet akármikor az udvaron tenni-venni. Hiába rügyeznek odakint a fák, hiába van először jó idő a téli hónapok után. „Nagypénteken nem illik kertészkedni.” Mit szólnának a szomszédok? Ez a családjában elhangzott mondat ihlette Czakó Zsófia bemutatkozó prózakötetének címét. A szerzővel narancslés hittanórákról, árnyékokból összeálló orosz tankokról és félig ismert nagyszülőkről beszélgettünk, no meg a jó öreg megfelelési kényszerről, amit, hiába nő fel közben, akkor sem képes a szülővárosában hagyni az ember.

Ideális esetben nem is merül fel ilyen kérdés: szülők és nagyszülők örömmel működnek együtt, hogy jól gördüljön a családi élet, elég figyelem jusson a gyerekre, és a szülők is lélegzethez jussanak. De mi van olyankor, ha nagyon eltér az, hogy mit gondol elegendő vagy kívánatos segítségnek szülő és nagyszülő? Jogos elvárás, hogy a nagyszülők szálljanak be, vagy teljesen érthető, hogy vannak, akik nem unokázással töltenék a nyugdíjas éveket?

Milyen a boldog gyermek? Mi teszi boldoggá? A gyermeknevelésben nincsenek biztos megoldások, ahogy a mosolynak sincs tuti receptje. Az azonban mégis biztos, hogy derűs, felszabadult, mosolygós gyermekek csak az egyébként is boldog családokban nőhetnek fel. Lássuk hogy csinálják ezt a világ hét, egymástól igen távoli pontján!

A gyerek életkorral kapcsolatos előítéletessége attól függ, mennyi időt tölt nagyszüleivel. Főleg a tíz-tizenkét évesek esetén figyeljünk erre, hogy saját öregkoruktól se rettegjenek.

A nagyszülők hajlamosak egész évben Mikulást játszani: édességgel és zsíros ételekkel kényeztetni imádott unokáikat. A szülők pedig a segítségért cserébe inkább hagyják. Csak épp arra nem gondolnak, hogy ezzel nagy kárt is okozhatnak.