megküzdés 2 - Dívány

Lehangoltnak érzed magad? Semmihez sincs kedved? Legszívesebben ki se lépnél a lakásból? Csak folyton ennél és aludnál? Ezek a kezdődő szezonális depresszió tünetei is lehetnek, amelyek idén ősszel várhatóan minden eddiginél több embert fognak érinteni a szakértők szerint. A járvány miatt olyan hónapok következnek, amikor egyszerűen muszáj prioritássá tenni az öngondoskodást, ha meg akarod őrizni a mentális egészségedet.

Korábban is írtam már az ultrafutás pszichológiai aspektusairól, és talán még fogok is. Ennek oka az, hogy lenyűgöznek az ultrafutók. Valami számomra elérhetetlennek tűnő szuperképességgel bírnak, és tisztelettel vegyes álmélkodással tekintek rájuk. Az ultrafutás elképesztő módon igénybe veszi a testet, az izmokat, ízületeket és csontokat, az ember dehidratálódik, mentálisan és fizikailag is teljesen kimerül – és mégis fut tovább.

Nagyon nehéz megtalálni a szülőségben az egyensúlyt, azt, hogy hogyan lehet okosan és jól szeretni a gyerekünket. Egy új kifejezés terjed mostanában arra a gyerek életét megnehezítő szülői hozzáállásra, amit azok a szülők „követnek el”, akik egyértelműen nagyon szeretik a gyereküket, és teljesen elkötelezettek abban, hogy szülőként a gyerekeik mellett álljanak. Ez az úthengerszülő.

A járványügyi helyzet okozta kényszerű otthonlét teljesen szembemegy a kamaszkori fejlődési feladatokkal: a szülőkről való leválással, az önállóságra való törekvésekkel – mintha egy láthatatlan ujj márciusban hirtelen stop gombot nyomott volna ezeken a folyamatokon. Azóta úgy kénytelenek élni a fiatalok, mintha kisebb gyerekek lennének? Hogyan hat a krízis azokra a serdülőkre, akiknek előtte is voltak pszichés nehézségeik? Erről beszélgettünk a Vadaskert kórház pszichológusaival, akik azt is elárulták, miért terhelnek meg minket a régóta várt enyhítések, és mire számíthatunk, amikor a tinik ismét „kiszabadulnak”.

A nagyobb fenyegetések hatására előtérbe kerülhetnek a zsigeri reakcióink. Könnyen visszacsúszhatunk olyan – akár kifejezetten káros – működésmódokba, amelyeket máskor képesek vagyunk a kellő tudatosság birtokában meghaladni. Hogyan lehet elérni, hogy ne váljunk merevvé és szűklátókörűvé, hanem rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a járványügyi helyzet folyamatosan változó kihívásaihoz? A flexibilitás megőrzésében rejlő lehetőségekről Gerván Patríciával, a PPKE docensével beszélgettem.

Egy világjárvány árnyékában lehetetlen elkerülni a stresszt. Ugyanakkor az elmúlt két évtized pszichológiai kutatásai megmutatták, hogy nemcsak a stressz mennyisége és típusa számít, hanem az is, hogy mit gondolunk róla, és miként vagyunk képesek kezelni. Mit lehet tenni azért, hogy ebben a rendkívül nyomasztó helyzetben is megóvjuk a mentális egészségünket és az emberi kapcsolatainkat?

A jelenlegi helyzetben számos tényező fokozhatja az öngyilkosság kockázatát. Olyan vírussal állunk szemben, amelynek egyelőre nincs ellenszere, így extrán aggódhatunk önmagunk és szeretteink egészségéért, nehezen viselhetjük a kényszerű otthon maradással járó el- és összezártságot, a magányt, a munkahelyünk esetleges elvesztését, a gazdasági válság hatásait. Ezek a stresszorok különösen negatívan érinthetik mindazokat, akik eddig is pszichés nehézségekkel küzdöttek. Ahhoz, hogy vigyázni tudjunk egymásra, nagyon fontos, hogy merjünk kérdezni. Az öngyilkosságról való beszélgetés a tévhitekkel ellentétben nem tragédiához, hanem megkönnyebbüléshez és kapcsolódáshoz vezet. Szakértők mondják el, hogyan érdemes csinálnod.

Március végén jelent meg az egyik első olyan kutatás, amely a 2019 decemberében kirobbant koronavírus-járvány pszichés hatásait vizsgálta. A kínai Wenjun Cao és kollégái a Hupej tartományban működő Changzhi-i Orvosi Egyetem több mint 7000 hallgatójával vettek fel kérdőíveket. Mennyire volt jellemző a diákokra a szorongás, és milyen tényezők függtek össze a lelki jóllét magasabb szintjével?

2018-ban több mint 1 millió 900 ezer embert fenyegetett Magyarországon a lecsúszás veszélye, a legszegényebbek pedig mindössze havi 66 ezer forintból gazdálkodtak. Az állandó létbizonytalanság – amely a koronavírus-járvány miatt várhatóan még többeket fog érinteni világszerte – összetett módokon károsíthatja a mentális egészségünket. Elegendő szerepvállalás a pszichológia részéről, ha feltárja ezeket a negatív hatásokat, és különböző stratégiákkal kivédeni igyekszik azokat? Vagy aktívabban kéne kiállnia a nyilvánosságban a gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben?

A netes mémek nemcsak az online kommunikáció szerves részét képezik manapság, hanem egyre több pszichológiai kutatás is irányul a működési mechanizmusaik feltárására. Első pillantásra nem is gondolnánk, hogy az egyszerű képek és feliratok mögött egészen komplex lélektani jelenségek is meghúzódhatnak. Hogyan befolyásolja a személyiségünk, a mentális állapotunk, hogy miként észleljük őket? Ezt igyekezett feltérképezni egy nemrég publikált izgalmas kutatás.

A koronavírus-járvány idején kis túlzással élve azt mondhatjuk, hogy a világ egyik fele a társakkal való összezártságtól, a másik fele a magánytól szenved. A tartós egyedüllétnek azonban pozitív hozadékai is lehetnek, amiről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a történelem folyamán mindig akadtak olyanok, akik önként mondtak le emberi kapcsolataik jelentős részéről. Milyen különleges élménnyel gazdagodott Montaigne, Thoreau vagy az „olasz Robinson Crusoe”? Az alábbiakban ismert remeték életébe nyerhetsz bepillantást.

Talán te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy bántónak éreztél egy viccet és amikor ezt kifejezted, még azt is a fejedhez vágták, hogy nincs semmi humorérzéked. Pszichológiai kutatások szerint azonban minimum négyféle humor létezik, és bizony sok tréfa mögött agresszió állhat. A cikkből megtudhatod, hogy rád milyen humor jellemző, és arra is választ kaphatsz, hogy kik hajlamosak ugyanazt a poént ezerszer is elmesélni.