Mit tegyek, ha öngyilkossági veszélyt tapasztalok a járvány idején?

„Az öngyilkosság nem egy sötét árny, ami egyszer csak előkúszik a vasárnapi ebédnél” – hangzott el az Auróra x Bánkitó Karanténfesztivál eseményén. A szuicidumnak vannak jelei, amelyeket ha megtanulunk felismerni, sokat tehetünk azért, hogy támogatást kapjanak azok az ismerőseink, barátaink, szeretteink, akik bajban vannak. Mire érdemes odafigyelni, és mit lehet tenni a megelőzés érdekében? Többek között erről beszélgettem az online kerekasztal résztvevőivel: dr. Balázs Judittal, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökével, Lakos Eszter klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológussal, valamint dr. Unoka Zsolttal, aki pszichiáter és pszichoterapeuta. A program rövid bevezetője az Auróra Facebook-oldalán ezen a linken, a teljes beszélgetés pedig az alábbi videóban tekinthető meg. Ebben a cikkben most azokat a praktikus információkat, elérhetőségeket foglaljuk össze, amelyeket mindenkinek érdemes elraktározni a lelkielsősegély-dobozába, hogy alkalomadtán segíteni tudjon saját magán és másokon. 

#0 Az igazi prevenció az iskolai oktatással kezdődne

Ideális esetben a gyerekek már általános iskola felső tagozatában, illetve a középiskolában tanulnának a különböző mentális állapotok tüneteiről, lefolyásáról. Meg kellene tanítani őket olyan alap pszichoterápiás készségek elsajátítására, hogy hogyan lehet egy segítő csoportot létrehozni, közösen támogatni azt, akinek nehézsége van. Azzal is érdemes számolni, hogy sok családban a szülők is nagyon rosszul vannak, így a fiatal nem velük tudja megosztani a nehézségeit. Sokan számolnak be arról, hogy az iskola, egy tanár, egy osztálytárs vagy az ő szülei voltak azok, akik reményt ébresztettek a tekintetben, hogy egyáltalán van értelme élni. Az öngyilkosságot megkísérlők, elkövetők több mint 90 százalékánál egyébként diagnosztizálható lenne valamilyen pszichiátriai zavar: leggyakrabban depresszió, és ehhez kapcsolódó alkohol- vagy más típusú szerhasználat. Ám ezek a nehézségek sokszor kezeletlenek maradnak, holott fontos lenne, hogy már az enyhe tüneteket is felismerjük, az emberek pedig minél korábban segítséget kapjanak.

#1 Nem ciki segítséget kérni

Egyébként is, de a mostani világjárvány közepette pláne érthető és oké, ha nem vagy jól. Csökkentheti a szorongásodat, ha kellően informált vagy. Viszont ha folyton a híreket bújod, az könnyen visszacsaphat. Érdemes tehát napi kétszer, a tapasztalataid alapján megbízható forrásokból tájékozódni, hogy képben legyél, de ne telítődj a témával. Az is nagyon fontos, hogy csak a fizikai térben tarts távolságot másoktól, de ápold a társas kapcsolataidat, és legyenek olyan emberek, akiket továbbra is közel érzel magadhoz. Az is sokat segít, ha odafigyelsz a napi ritmusodra, a reggel reggel marad, felöltözöl, hétvégén hétvégét tartasz, jut időd a munkára, a tanulásra, a szórakozásra. Ha viszont azt veszed észre magadon, hogy ingerült vagy, netán nem tudsz aludni, dolgozni, kikapcsolni, akkor kérj segítséget. Ez egyáltalán nem ciki, bármelyikünkkel előfordulhat, és a segítő szakmák pont azért léteznek, hogy legyenek olyan szakemberek, akik ilyenkor támogatni tudnak téged. 

#2 Ebben a kérdésben nem lehet túl érzékenynek lenni

Az öngyilkosság megelőzésében mindannyian kapuőr funkciót látunk el. Ez azt jelenti, hogy felelősségünk van abban, hogy felismerjük az öngyilkossági szándékra utaló jeleket, segítsünk szakemberhez eljutni azoknak, akikért aggódunk. Sokszor az emberek kimondják, hogy meg akarnak halni, ám más esetekben indirekt jelzések utalnak arra, hogy valami nagy gond van. Az egyik ilyen tipikusan a viselkedésváltozás, amikor valaki ingerlékenyebb, undokabb lesz, visszavonul, vagy egy addig aktív diák hirtelen teljesen elveszíti az érdeklődését. Ő nem lusta lett, hanem valószínűleg nincs jól. A felismerést nehezíti, hogy számos tévhit övezi az öngyilkosságot. Sokan máig azt gondolják, hogy aki mondja, az úgysem akar meghalni, aki meg igazán meg akar halni, az úgysem mondja. Ezek egyike sem igaz. A legtöbb ember valamilyen formában kifejezi az öngyilkossági szándékát, például azt mondja, hogy pár hónap múlva már nem lesz rám gondotok, csak teher vagyok mindenkinek, kiszállok ebből az egészből. Ezek mellett a jelzések mellett nem volna szabad elmenni, inkább óvjunk túl valakit egy kicsit, mint hogy elmaradjon a segítségnyújtás.   

#3 Több kell, mint egy sírós szmájli

A vírus terjedésének lassítása érdekében emberi interakcióink jelentős része a fizikai világból az online térbe helyeződött át. A közösségi médiának azonban megvan az a veszélye, hogy személytelenebb, és jobban megoszlik a felelősség a tagok között. Amikor a hírfolyamunkat görgetjük, fontos felfigyelnünk a depresszív zenékre, képekre, gifekre. Nem elég ilyenkor egy sírós szmájlival reagálnunk, vagy kikövetnünk az illetőt, hanem jó lenne írni neki privátban, és megkérdezni, hogy hogy van. Innen pedig már kevésbé tér el a helyzet attól, amit személyesen is érdemes tenni (ld. alább). 

#4 Szabad beszélgetni az öngyilkosságról

Az öngyilkosság egy nagyon is létező emberi viselkedés, mindig is csinálták, amióta van kultúra. Fontos tehát, hogy ne stigmatizáljuk, de társadalmilag azt közvetítsük, hogy ennél van jobb megoldás. Ha beszélünk az öngyilkosságról, azzal nem súlyosbítjuk a problémát, nem sugalmazunk, hanem kapukat nyitunk, hogy a másik ne egyedül vívódjon. A sztenderd pszichiátriai kérdéseket a rokonok, a barátok is feltehetik. Kezdve például az alapkérdéssel: reménytelennek érzed magad, úgy érzed, hogy nincs értelme élni? Vannak öngyilkossági gondolataid? Szoktál arra gondolni, hogy jobb lenne meghalni, hogy az lenne a megoldás a fájdalomra, kudarcra, szégyenre vagy bűntudatra? Arról is érdemes megkérdezni, hogy a gondolatok mellett van-e késztetése, sürgető érzése, hogy most már meg is kéne csinálni. Sokan rendszeresen gondolkodnak az öngyilkosságon, de nincs bennük szándék a vallásuk, a szeretteik vagy más okok miatt. Arról is érdemes beszélgetni, hogy ha van szándék, akkor van-e terve, vannak-e eszközei a cselekvés végrehajtására (az USA-ban önmagában erős rizikófaktor az, hogy nagyon könnyű fegyverhez jutni). Teljesen természetes, hogy gyakran megijedünk ezektől a témáktól, de lényeges tudatosítani magunkban, hogy fel szabad tenni kérdéseket egymásnak. Ha ez a téma be tud kerülni egy társas közegbe, már az egy óriási protektív faktor. 

#5 Jobb egy dühös barát, mint egy halott barát

Az is előfordulhat, hogy valaki titokként kommunikálja a másiknak, hogy öngyilkos akar lenni, mert elege van ebből az egészből, de arra kéri, hogy ez maradjon köztük, ne mondja el senki másnak. Ez egy elképesztően súlyos teher. Ilyenkor fontos elmondani a veszélyben lévő embernek, hogy ezt a titkot nem fogjuk tudni megőrizni, nem is szabad megőriznünk, de vele maradunk ebben a helyzetben, segítünk neki, együtt leszünk, ezen túl lehet jutni. Ha kamaszokról van szó, fontos azt is megkérdezni, hogy ki az a felnőtt, akiben a fiatal megbízik, kitől kérjünk segítséget. Lehet, hogy a barátunk, szerettünk haragudni fog ránk, mert nem őriztük meg a titkát, de ezt sajnos vállalnunk kell a biztonsága érdekében. 

#6 Próbáld megérteni, hogy mit érezhet

Sokakban megrázó élményt vált ki, amikor megtudják, hogy a szerettük meg akar halni. Nemritkán dühösek lesznek, elkezdik szidni, kritizálni az illetőt, ami nyilvánvalóan nem segít rajta. Fontos, hogy komolyan vedd, hogy biztosítsd arról, számít neked, fontos, szereted őt, és mindent meg akarsz tenni azért, hogy életben maradjon. Ne érvénytelenítsd, ne bagatellizáld az érzéseit, ne mondj neki olyanokat, hogy a te gyerekkorodban még enni sem volt mit, mégis túléltétek. Ne tereld el a témát, hanem legyél ott vele. Fejezd ki, hogy milyen nehéz lehet most neki, hogy milyen szomorú vagy magányos lehet, mekkora bűntudatot, szégyent, kudarcot élhet meg. Érezz együtt vele, hogy ez tényleg iszonyú rossz. Értsd meg őt, de mondd el neki azt is, hogy segíteni fogsz túljutni neki ezen.  

#7 Könnyebb átvészelni, ha konkrét tervek vannak 

Amikor épp nincs nagy baj, érdemes ún. krízistervet készíteni. Ez gyakorlatilag olyan, mint egy lelkielsősegély-doboz: az ember tudja, hogy hova és milyen sorrendben nyúljon, ha nem érzi jól magát. Erről előre jó gondolkodni, amikor minden oké. Mi az az 5 konkrét dolog, amit meg fogok tenni, ha megzuhanok? Kit fogok első körben felhívni, ha őt nem érem el, akkor ki a következő? Mi segít, hogy jobban érezzem magam? Nagy változatosságot tud mutatni, hogy kinek mi használ, fontos rájönni arra, hogy neked mi válik be (ez lehet akár egy cicás videó is). Az egyéni variancia figyelembevétele akkor is fontos szempont, amikor segítséget nyújtunk valakinek: konkrét tanácsok helyett jó lenne őt megkérdezni arról, hogy neki mi esne jól. Azt persze megoszthatjuk vele, hogy nekünk mi szokott segíteni, de oda kéne figyelni arra, hogy ő tudjon kibontakozni, az ő szükségletei kapjanak teret. Az is rengeteget segíthet, ha meg tudjuk beszélni vele a következő (online) találkozás időpontját, és hogy addig konkrétan miket fog csinálni (felöltözik, bevásárol stb.), és hogy mindig írjon, amikor valamit megcsinált. Ettől lesz egy folyamatos kontakt érzés, és a világos terv abban is segítheti, hogy a beszűkült tudatállapotból kikerüljön. 

#8 Adj egy esélyt egy képzett segítőnek

Amikor valaki közel kerül az öngyilkossághoz, akkor többnyire beszűkült tudatállapotban van. Az örök mostba kerül, a teljes kilátástalanságba, és azt gondolhatja, hogy örökre ilyen szomorú vagy elhagyatott lesz. Mivel nem akar örökké szenvedni, ennek az állapotnak vetne véget az öngyilkossággal. Ebben a helyzetben rendkívül nehéz elképzelni azt, hogy egy-két hónap múlva már nem így fogja érezni magát. Pedig mindenkinél elmúlik ez az állapot, a súlyos depresszióból is 4-6 hét után általában jobban lehet lenni. Ezt persze nehéz elhinni annak, aki épp nagyon rosszul van. A segítségkérést tovább nehezítheti, hogy gyakran egy valós életesemény is szerepet játszik a tünetek rosszabbodásában. Ilyenkor azt mondhatja az illető, hogy a pszichiáter, a pszichológus úgysem tudja visszaadni a szerelmét vagy a munkáját. Ebbe az érvrendszerbe nem érdemes belemenni (abban persze tud majd segíteni, hogy a személy jól legyen, így majd idővel új partnert, új munkát keressen). A lényeg, hogy nem kell örökre elköteleződni, csak egy kicsi bizalomra van szükség, hogy az illető egyáltalán adjon egy esélyt a segítőnek. Ezek a szakmák ezért léteznek, érdemes tenni velük legalább egy próbát.