kölyök szülő - Dívány

Előző nap még nagymenő volt, most arra vágyik, hogy a beszélgetés után anyu palacsintát süssön neki, mint rég.

Eleinte csak segíteni akartam, most viszont már a gyereknél jóval izgatottabban várom, hogy szerepeltem.

Még a problémás gyerek teljesítménye is javul, ha barátságos és egyenrangú a tanár-szülő viszony. De nem tudjuk, hogy kéne ilyet fenntartani.

Ha az ember gyerekét túlzó kritika éri, legjobb, ha röviden, visszafogottan jelzi az egyet nem értését, de nem kezd védekezni, érvelni.

Ha a cél nem a tisztázás, hanem a másik legyőzése, megsemmisítése, akkor nincs, ami megelőzhetné, hogy komoly sérülést okozzunk a gyereknek.

De akkor most az a lényeg, hogy a gyerek résztvegyen az órán, vagy, hogy be lehessen vágni az egyest? Persze, a berohangálás sem túl "fair"...

Négy nagy előny, és hat nagy szomorúság, ha a gyereket felvették az egyetemre, és elcuccol otthonról.

A normákat meg kell szegni, innen tudja a gyerek, hogy az új, felnőtt normák a sajátjai, még akkor is, ha végül nagy lesz az átfedés a szülőéivel.

SzMK-snak lenni annyi, mint bebiztosítani, hogy a végén valaki (esetleg mindenki) utálni fog.

A nagy korkülönbség szuper lehet, ha az idősebb testvérre nem jut túl kevés energia, és ha nem akarunk belőle mini szülőtársat csinálni.

Nem ment tönkre a kapcsolat, csak a kamasz lét jellegzetessége, hogy a szülők visszajelzéseivel szemben védekezik leginkább a gyerek.

Tudjuk, nagyjából mire számítsunk, kapunk tippeket, érzelmileg mégis megviselő ez az időszak. De vajon milyen érzékeny pontokat érint a gyerek?