Ne azt fogalmazza meg elsőként, mit csinált volna másképp, hanem próbálja megérteni, a gyereket milyen érzések vezették akár egy rossz döntéshez.
Hagyjál! Utállak! Kuss! Nem könnyű, ha a gyerek kommunikációja ennyire korlátozódik, de nincs is minden veszve.
A testvérek közt mindig van valami rivalizálás. Ezt megakadályozni nem lehet, jól kezelni viszont igen.
A szülő nyugalma megnyugtató a tininek is, akiben legalább annyi a bizonytalanság és kérdőjel, és legalább annyira nem érti, mi történik most vele.
A normákat meg kell szegni, innen tudja a gyerek, hogy az új, felnőtt normák a sajátjai, még akkor is, ha végül nagy lesz az átfedés a szülőéivel.
Amikor valaki új párt választ, saját magának választ partnert. A gyerektől elvárható a normális viselkedés, de szeretetet nem szabad követelni.
Lélekölő olyannal élni, aki bizonygatja, hogy minden tökéletes, miközben árad belőle a feszültség, disszonáns a kép, amit sugall.
Kérdés, hogy amikor „túlkapásokkal” találkozik a szülő, hogyan reagáljon. Lehűtse a gyereket, hallgasson vagy támogassa?
Jobb, ha elfogadjuk, hogy megnyitni senkit sem lehet. Próbáljunk inkább teret adni a gyereknek, lehetőségeti, hogy elmondja, ami a szívét nyomja.
Ha ki-ki negyven, ötven gyereket nevelne fel, a végére már egész jól menne! Azzal a néhánnyal, ami van, nehéz rutint szerezni.
Ne hagyja, hogy gyermeke húszévesen csendes áldozat legyen! Ebben segítünk néhány tippel.
Az igazi kérdés, hogyha belecsöppen egy ivós helyzetbe, akar-e, tud-e nemet mondani, vagy fél attól, hogy emiatt majd lúzernek fogják tartani.
