A legtöbb ember boldog párkapcsolatról álmodik. De ahogy egyértelmű dolgok jelzik, ha valami nem oké, vannak-e biztos jelei a jól működő kapcsolatnak?
Mindannyiunk környezetében vannak olyan emberek, akik megnehezítik az életünket. Egy barát, aki leszívja az energiánkat, egy családtag, aki nincs tekintettel a körülötte élőkre, vagy egy másik, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevésbé legyünk magabiztosak.
Végre itt a jó idő, a vírus miatti korlátozások is lazulóban vannak, egyre több időt töltünk a szabadban. Gyerekekkel és kutyákkal is.
Biztos útmutatója egyikünknek sincs, amivel segíthetjük gyerekeinket a pozitív kapcsolatok kialakításában. Az első, amit a kapcsolatok működéséről látnak, az a szülők egymással való viselkedése, később jönnek a bölcsis, az óvodai, majd az iskolában látott példák.
Párkapcsolati tapasztalatokból valószínűleg neked is jutott elég az utóbbi években. Ismerkedtél, túléltél pár kínos randit, és amikor úgy érezted, helyben vagy, a gyomrodban repkedő pillangókat idővel felváltotta valami sokkal hétköznapibb.
Te hogyan fogalmaznád meg, hogy mi a szerelem? Mindenkinek mást jelent? Vagy mindenkivel mást jelent? És van értelme egyáltalán tudományos alapokra helyezni ezt a mindent elsöprő érzést?
Születésünktől kezdve igényünk van a biztonságos kötődésre, és bár a kötődési formák az évek előrehaladtával átalakulnak, felnőttként is keressük a közelséget, a biztonságot.
Ami egyetemista korunkban még simán ment, az felnőttként sokszor már kihívások elé állít – nincs ez másképp a barátkozással sem. Amíg pár évvel ezelőtt egy fröccs fölött ülve szinte bárkivel képes voltál megtalálni a közös hangot, ez most, stabil kapcsolatban, egy-két gyerekkel, napi 8-10 óra munkával már nehezebben megy.
Igyekszünk minél jobb életet biztosítani a gyerekünknek, de néha olyan, mintha nem értékelné. Ellenkezik, elutasít, lázad, pedig, ha tudná, mennyivel könnyebb élete van, mint nekünk volt, értékelné. Vagy nem? Ha gyerekkorunkban nehézségeken mentünk át, igyekszünk tenni azért, hogy a gyerekeinket megkíméljük hasonlóktól. Ha ezt nem értékelik, az azért lehet, mert nekik másra van szükségük, mint amire gyerekként nekünk volt.
Ma már köztudott, hogy a korai kötődés minősége a későbbi személyiségfejlődés alapjául szolgál. De mit tehetünk azokért a gyerekekért, akiknek a körülményeik úgy hozták, hogy ez nem adatott meg? Aletha J. Solter pszichológus szerint a későbbiekben is orvosolható a probléma, csupán azt az eszközt kell megtanulnunk használni, ami a gyerekek nyelvén szól. Ez pedig a játék.
Az érzelmileg elérhetetlen személy nehezen enged magához közel és nehezen osztja meg az érzéseit. Bár sokszor távolságtartó, rideg vagy épp nehezen kapcsolódó ember képét mutatja, a háttérben sok esetben az intimitástól való félelem és a bizalmi kérdésekkel való küzdelem húzódik meg.
Tökéletes szülő nem létezik. Elég jó igen. Ehhez viszont törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk a gyerekeinknek.
