Hálásnak lenni valamiért egyre nagyobb divat, főleg az évnek ebben a szakában. Valószínűleg te is egyre több erről szóló posztba futsz bele a közösségi média felületein, sőt Cicero szerint a hála nem csupán a legnagyobb erény, de az összes többi szülőatyja.
A régóta tartó kapcsolatokban, még akkor is, ha egyébként jól kijövünk egymással és nincsenek komolyabb problémák, időről időre felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mit érez irántunk a másik.
Hirtelen össze sem tudod számolni, hány embernek kellene még ajándékot venned az ünnepekre? Lövésed sincs, minek örülne az anyósod vagy a sógorod? Szinte látod a fintort némelyik családtagod arcán, ahogy bontogatja a csomagját? Karácsony közeledtével sokunk számára stresszt jelent az ajándékok beszerzése, pedig mindannyian ismerjük a mondást: jobb adni, mint kapni. Az alábbiakból kiderül, hogy ez pszichológiai szempontból azért mégsem ennyire egyszerű.
A gyerekek számára kezdetben természetes a halál. Félelmüket inkább a mi félelmünk és a témával kapcsolatos titokzatosságunk generálja. Pedig a halál az életünk része, és hogy megmaradjon természetessége, muszáj, hogy nyitottan és őszintén beszéljünk róla.
Az óvodás korú gyerekek gyakran éreznek szerelemhez hasonló érzést egyik szülőjük iránt, ami miatt a másikkal szemben elutasítóvá válnak. Ezt nevezzük az ödipális konfliktus időszakának. Megjelenése teljesen természetes, azonban ha rosszul értelmezzük, az negatív hatással lehet a gyerekkel való kapcsolatunkra.
Utólag könnyű észrevenni a jeleket, de a kezdetekre jellemző rózsaszín felhőn ülve másra sem vágyunk, mint hogy működjön a kapcsolat.
Bárki könnyen belecsúszhat abba a hibába, hogy a kapcsolat elején tesztelgeti a másikat. Nem rosszindulatból persze, sokkal inkább kíváncsiságból és bizonytalanságból.
Természetes, hogy a gyerekek tizenéves koruk körül elkezdenek érdeklődni a randizás, a szerelem, a szex iránt. A legtöbb fiataloknak szóló könyv, film és sorozat a tinédzserkapcsolatok romantikus vonatkozásaira fekteti a hangsúlyt, emiatt pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, ami a rózsaszín buborékon túl van.
Akik könnyen szerelembe esnek, nagyobb eséllyel választanak rosszul. A helyzet mégsem reménytelen: a barátok és családtagok visszajelzése segíthet abban, hogy ne horgonyozzunk le olyanok mellett, akik manipulálnak vagy kihasználnak minket.
Vannak egyértelmű jelei annak, hogy akivel ismerkedünk, nem éppen a legtökéletesebb számunkra. Ha ezeket nem félünk valóban észrevenni, akkor már időben kiderülhet, hogy valaki más lesz az, akivel érdemes lesz kapcsolatot építenünk.
A járványhelyzet alatt többen is megtapasztalták, mennyire sokat számít a mindennapi kapcsolattartás, az ölelés, az érintés, jöjjön az egy baráttól, családtagtól, vagy épp szerelmestől. Azóta kiderült, hogy a gének is szerepet játszanak abban, hogy hány ölelésre van szükséged egy nap.
Ha nem vagyunk tudatában káros párkapcsolati hiedelmeinknek, nagyobb eséllyel ismételjük meg azokat a viselkedésmódokat, amelyek korábbi társas kapcsolatainkban is a sikeres interakciók és a boldogság útjában álltak.
