járvány 23 - Dívány

A jövővel kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság, a kényszerű otthon maradással járó fizikai izoláció, az eddigi szokásaink radikális átalakulása komoly megterhelést jelenthet a pszichés rendszerünkre. Ebben a kihívásokkal teli időszakban különösen fontos, hogy oda tudjunk figyelni a testi-lelki jóllétünkre, és gyakoroljuk az öngondoskodást. Ebben sokat segít az, ha rendszeresen be tudunk csekkolni magunkkal, hogy hogy vagyunk.

„A stressz egyáltalán nem káros, önmagában nagyon is életszerű” – mondja Varga Katalin, az ELTE-PPK Affektív Pszichológia Tanszékének vezetője. Az MTA doktora szerint azonban a stressz mellé mindenképpen fontos, hogy legyenek olyan időszakok is, amikor biztonságban vagyunk, megnyugszunk, és teljesen átadjuk magunkat a pihenésnek. Erre a feltöltődésre nyújtanak lehetőséget azok a hanganyagok, amelyeket nemrég tettek közzé a nagyközönség számára a Magyar Hipnózis Egyesület honlapján. Miként érdemes használni a felvételeket, mit lehet elérni napi pár percnyi relaxációval, és hogyan vezethet el a járvány a bennünk rejlő lehetőségek felfedezéséhez? Erről kérdeztem a pszichológust.

Járvány idején is nagyon fontos, hogy törődj magaddal, és amennyire tudsz, igyekezz odafigyelni szellemi és testi egészségedre. Ez sokat segít benne, hogy átvészeld a problémás időszakot, és könnyebben helyt tudj állni a megváltozott, gyakran megterhelő otthoni és munkakörülmények között.

Miért egy vírusra van szükség ahhoz, hogy rájöjjünk, nem vagyunk mindenhatók? Hogy felfogjuk, milyen súlyos ára van a mértéktelenségünknek? Miért hisszük még mindig azt, hogy következmények nélkül uralhatjuk a természetet? Ezek pusztán költői kérdések. Az igazán lényeges felvetés az, hogy felismerjük-e: ez a krízis talán egy utolsó esély arra, hogy megszabaduljunk legpusztítóbb függőségünktől, a túlfogyasztástól. Lehetőség arra, hogy a jelenlegi, gazdasági növekedést hajhászó társadalmi modell helyett egy sokkal emberibb, az egyéni és a közösségi jóllét megteremtésén alapuló társadalmat hozzunk létre.

Elveszíteni egy szerettünket rendkívül fájdalmas. Ilyenkor rengeteget segít, ha összegyűlünk a családtagjainkkal, a barátainkkal, hogy együtt búcsúzzunk és emlékezzünk. Azonban a koronavírus miatti fizikai távolságtartás napjainkban teljesen ellehetetlenítette az elmúláshoz kapcsolódó rituálékat, a gyászolók most kevesebb ölelést, házi készítésű ételt, gyakorlati segítséget, meghívást kapnak. Hogyan hathat a járványügyi helyzet a feldolgozási folyamatainkra, és mit lehet tenni azért, hogy az extrém körülmények dacára is megkapják a támogatást azok, akiknek szükségük van rá?

A cukorbetegek az átlagosnál jobban veszélyeztetettebbek most, az új koronavírus-járvány idején. Mit lehet tenni, hogy csökkentsük a fertőzés kockázatát, és ha egy cukorbeteg mégis elkapja a vírust, hogy lehet elkerülni a legrosszabbakat?

Egy világjárvány árnyékában lehetetlen elkerülni a stresszt. Ugyanakkor az elmúlt két évtized pszichológiai kutatásai megmutatták, hogy nemcsak a stressz mennyisége és típusa számít, hanem az is, hogy mit gondolunk róla, és miként vagyunk képesek kezelni. Mit lehet tenni azért, hogy ebben a rendkívül nyomasztó helyzetben is megóvjuk a mentális egészségünket és az emberi kapcsolatainkat?

Egy válás sosem egyszerű, de a kijárási korlátozás bevezetése és a karantén életbeléptetése újabb nehézségeket szült. Ezekkel a rendelkezésekkel a korábbiakhoz képest még nehezebb helyzetbe kerültek az elvált szülők.

Alapvetően azt gondoljuk, hogy egy bizonyos intelligenciaszint felett az emberek, főleg egy világjárvány esetében, csakis hiteles forrásokból, szakértők segítségével tájékozódnak, és nem dőlnek be az álhíreknek. A jelek azonban nem ezt mutatják. Mi lehet ennek az oka?

Egy londoni laboratóriumban a 34 éves tudós, June Almeida várakozással telve hajol az elektronmikroszkóp fölé. Olyan mintát vizsgál az általa kifejlesztett módszerrel, amelyről a kollégái már kezdtek lemondani. Belenéz a készülékbe, és szürke, kerek foltok tárulnak fel előtte, amelyeket apró, küllőszerű képződmények vesznek körül. A látvány a munkatársaival egyfajta dicsfényre vagy napkorongra emlékezteti, ezért úgy döntenek, hogy koronavírusnak nevezik el az organizmusokat. Gondolnád, hogy mindez nem pár hónapja, hanem 1964-ben történt?

Egy krízis kezelésében kiemelkedő szerepe van a vezetőnek. Nemcsak a védekezés lépéseit koordinálja, hanem a viselkedésével arra is hatni fog, hogy egy csoportban mi lesz a norma: marad az önös érdekek hajhászása, a bizalmatlanság, a bűnbakok keresése, vagy inkább az aktív felelősségvállalás, az őszinteség és a szolidaritás lesz a jellemző. Ráadásul a lakosság szempontjából rendkívül kiszolgáltatott helyzetről van szó, amelyben könnyű visszaélni a hatalommal. A feladat kétségkívül embert próbáló – hogyan lehetne jól csinálni?

Amíg a járvány miatt rá nem ébredtünk, mennyire fontos, szó szerint életmentő lehet a szappanos kézmosás, sokan elhanyagolták ezt a területet. Sőt: a mai napig élnek olyan emberek, akik vírusok ide vagy oda, nem hisznek a higiéniában.