járvány 24 - Dívány

Mit tudunk eddig a vírus és a járvány természetéről? Milyen tesztek állnak rendelkezésre Magyarországon, és azok mennyire megbízhatók? Mikorra várható a Covid-19 elleni védőoltás? A Hősök Tere Karantén Szalon tegnap esti beszélgetésén felmerülő kérdésekre Falus András immunológusprofesszor és Balkányi László orvos, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ volt tudásmenedzsere válaszolt.

A járványhelyzet miatt az alapos kézmosás, fertőtlenítés, illetve a szociális távolságtartás mellett más téren is fontos lehet a fokozott elővigyázatosság. Idetartozik például a mosás is.

Te mit csináltál volna húsvétkor, ha nem jött volna a járvány? És a nyárra mit terveztél eredetileg? Hova jutottál volna az év végéig, ha minden marad a régiben? És mi lesz így veled most? Az életünk újratervezésének nehézségeiről pszichológusokat kérdeztünk.

Az Edisonplatform idén második éve kutatja fel és mutatja be azokat a kezdeményezéseket, gyerekbarát szervezeteket, amelyek innovatív módszerekkel segítik a gyerekek fejlődését. Ezekből a szervezetekből és kezdeményezésekből áll össze az Edison100 lista.

Tegyük fel, hogy elmész boltba, ahol van még öt flakon kézfertőtlenítő a polcon. Te egyedül élsz, és csak ritkán hagyod el az otthonodat. Mit teszel: megörülsz a hirtelen jött szerencsédnek, és megvásárolod az összeset, ki tudja, meddig tart a járvány? Hazamész, és bekapcsolod a tévét. A hírekben azt mutatják, hogy a csodálatos tavaszi időben tömegek lepték el a kirándulóhelyeket, miközben te egyre rosszabbul viseled, hogy már hetek óta be vagy zárva. Mit teszel?

A jelenlegi helyzetben számos tényező fokozhatja az öngyilkosság kockázatát. Olyan vírussal állunk szemben, amelynek egyelőre nincs ellenszere, így extrán aggódhatunk önmagunk és szeretteink egészségéért, nehezen viselhetjük a kényszerű otthon maradással járó el- és összezártságot, a magányt, a munkahelyünk esetleges elvesztését, a gazdasági válság hatásait. Ezek a stresszorok különösen negatívan érinthetik mindazokat, akik eddig is pszichés nehézségekkel küzdöttek. Ahhoz, hogy vigyázni tudjunk egymásra, nagyon fontos, hogy merjünk kérdezni. Az öngyilkosságról való beszélgetés a tévhitekkel ellentétben nem tragédiához, hanem megkönnyebbüléshez és kapcsolódáshoz vezet. Szakértők mondják el, hogyan érdemes csinálnod.

Az elmúlt lassan másfél hónapban alapjaiban változott meg az életünk: a világjárvány miatt hozott intézkedések a legtöbbünket közvetlenül érintve átszervezték a mindennapokat. Mindannyian várjuk a végét, ami vélhetően annál hamarabb eljön, minél jobban betartjuk a terjedés lassítására szolgáló előírásokat.

A videójátékokat általában a gyerekekhez, az agresszióhoz, a képernyő előtt kuporgáshoz, illetve az ahhoz társuló negatív testi-lelki hatásokhoz kötjük. A mostani megváltozott helyzetben viszont átalakul a játékok szerepe is. De valóban hathatnak megnyugtatóan?

A koronavírus-járvány idején, a digitálisan zajló oktatás, a home office és a szabadidős tevékenységek korlátozása miatt sokkal több időt töltünk online, mint korábban. Ez nemcsak a felnőttekre, de a gyerekekre is igaz.

A humor nem oldja meg a problémákat, de a feszültségre hatékony gyógyír lehet. Aranyköpések és mókás karanténtörténetek diákoktól, szülőktől és pedagógusoktól.

Az emberi elme hajlamos nagy fenyegetésekhez nagy magyarázatokat gyártani, ezért a kutatások szerint minden társadalmi krízis az összeesküvés-elméletek táptalaja. Hogyan lehetne mégis elérni, hogy a járványhoz kapcsolódó téves információkat ne higgyék el az emberek, a védekezéshez szükséges tudnivalókat viszont igen? Most olyan megoldásokat mutatunk be, amelyek nem a „rémhírterjesztők” büntetésén alapulnak, hanem a befogadói oldalnak, az embereknek adnak eszközöket ahhoz, hogy jobban eligazodjanak a világban.

A hatékony járványügyi védekezéshez tömegek viselkedésváltozására van szükség. Ezt nagyban segítheti az az eleve adott emberi sajátosságunk, hogy hajlamosak vagyunk a magatartásunkat a társainkéhoz igazítani, legalábbis ahhoz, amit észlelünk belőle. Az online média terében vagy tévénézés közben azonban gyakran szűrt információkkal, egymástól akár homlokegyenest eltérő narratívákkal találkozunk. Hogyan lehet kilépni a buborékokból, és a párhuzamos valóságok helyett a politikai bizalmat és az összefogást erősíteni? Mit lehet tenni azért, hogy ne mérgesedjenek el végképp az évtizedes társadalmi konfliktusok, hanem a közös megküzdés érdekében most zárójelbe kerüljenek?