A Velencei-tó partján megbúvó elhagyatott üdülő olyan, mintha egy időutazás végén találnánk magunkat, a színek, a bútorok és az apró részletek mind a rendszerváltás előtti Magyarországot idézik megdöbbentő pontossággal.
Hosszú idők óta foglalkoztatja az emberiséget, hogyan tudna ide-oda utazni az időben, akár úgy, hogy visszamegy a múltba, akár úgy, hogy időt nyer magának. Az idő örök talány marad számunkra. Misztériuma különös jelentőséggel bír napjainkban, amikor milliók küzdenek az idő ellen, vagy talán épp érte, hogy minél lassabban öregedjenek meg.
Mennyire kellett megszenvedni a szépségért a különböző korokban, mit tartottak szépnek a férfiak, és mit szerettek volna elérni külsejük alakítgatásával a nők az elmúlt évezredekben?
Okostelefon a kézben, Nike edzőcipő a lábon – hogyan kerülhettek ezek a meglepő részletek évszázadokkal ezelőtt keletkezett festményekre?
Lassan 10 éve, hogy Rózsás Roland a történelmi ruhák megszállottja, miközben alig múlt 25 éves. Középiskolás volt, amikor a kishúgának farsangra egy menyasszonyi ruhát varrt, és onnantól nem volt megállás: antikváriumokban, bolhapiacokon, szakboltokban keresi a gyakran több mint százéves ruhákat és szabásmintákat, hogy aztán korhű kosztümök születhessenek.
Aki látta Woody Allentől az Éjfélkor Párizsban című filmet, attól bizonyára nem idegen a gondolat: milyen lenne az életünk, ha nem a jelenben élnénk, hanem egy másik, régebbi időszakban? Hogyan telne egy napunk? Kivel találkoznánk szívesen, mi lenne a legfurcsább, és mi hiányozna leginkább a mostani életünkből? Szerkesztőségünk tagjai mesélnek arról, melyik korszakban tudnák elképzelni magukat.
Amerikában olykor egészen furcsa figurák is elnökjelöltek lesznek – a listán előkelő helyet foglalt el egy Andrew Basiago nevű ügyvéd, aki állítása szerint gyerekkorában többször visszautazott a múltba, sőt, még a Marson is járt. A férfi úgy hiszi, 2028-ig biztosan meg fogják választani, és azt ígéri, államfőként feloldja az amerikai kormány titkos aktáit.
2000 novemberében egy rejtélyes figura jelent meg az interneten, aki azt állította magáról, hogy a jövőből érkezett időutazó, és beszámolt a következő évtizedek eseményeiről. Vajon tényleg időutazó volt John Titor, vagy a világháló történetének egyik legfrappánsabb átveréséről van szó?
Valamiért képtelenség úgy jó időutazós filmet készíteni, hogy az egész egy összegubancolt, logikátlan, alapvető tényekről megfeledkező végkifejletben végződjön. Nézzük meg, miért.
A Vissza a jövőbe nagygyerekkorom egyik meghatározó mozija volt, sokan együtt éltük meg Dokival és Martyval az időben ide-oda mászkálást. Akkor még nem sejtettem, hogy – noha egészen másként – részem lehet hasonló élményben. Az én időgépem ugyan nem egy DeLorean volt, bár nem kevésbé menő, egy Boeing–747-es.
A Bosszúállók előző része, a Végtelen háború úgy ért véget, hogy az univerzumban élők fele Thanos egyetlen csettintésére meghalt. Nem számított, hogy valaki hős vagy gazember, nem volt menekvés. De hogyan lehetne visszahozni kedvenc szereplőinket?
Ön is beugrik még hazafelé a közértbe? Szokott leszállni a metróról a Felszab téren? Ha igen, ön is időutazó, ahogy Horváth Zsolt régi-új logói.
