Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Lassan 10 éve, hogy Rózsás Roland a történelmi ruhák megszállottja, miközben alig múlt 25 éves. Középiskolás volt, amikor a kishúgának farsangra egy menyasszonyi ruhát varrt, és onnantól nem volt megállás: antikváriumokban, bolhapiacokon, szakboltokban keresi a gyakran több mint százéves ruhákat és szabásmintákat, hogy aztán korhű kosztümök születhessenek.
Nem feltétlenül így képzeljük el egy huszonéves fiatalember otthonát. Próbababa, ipari varrógép, textilekkel, csipkékkel teli szekrények. Korábban a Sissi korabeli ruhák, mostanában a 40-es, 50-es évek divatja, amit Roland a legszívesebben tanulmányoz és varr. Bár a Covid-járvány alatt tett egy rövid kitérőt, és megtanult még egy szakmát, a lakásában kialakított kis műhelyében érzi magát a legjobban.
Meglepődtek a tanárai és az osztálytársai
Roland mechatronikai középiskolába járt, de már akkortájt századelős régiségeket újított fel, szikratávírókat és – talán nem is olyan meglepő – öreg varrógépeket. Aztán jött az a bizonyos farsang, amelyre Roland kézzel varrta meg a kishúga jelmezét. Ezután a szomszéd néni segített, és mutatott néhány szabós-varrós trükköt, és a fiút teljesen beszippantotta ez a világ.
„Az interneten folyton varrós videókat néztem, és minden pénzemet textilekre költöttem” – meséli Roland. Az első varrógépemet egy internetes oldalon vettem, aztán jött a kiegyezés 150. évfordulója, és varrtam néhány jelmezt a tanáraimnak és az osztálytársaimnak az első mesterem, Etelka segítségével. Hogy úgy mondjam, eléggé meglepődtek.”
35 méter anyag, 300 órányi hímzés
Az érettségi után nőiszabó-végzettséget szerzett, és közben egyre mélyebbre ásta magát az 1800-as évek ruházataiba: mikor volt divat a zsinóros alsószoknya, az abroncsos ruhák, és hogyan fűztek a lányoknak darázsderekat?
„Az internet mellett német és magyar divatlapokból inspirálódtam, és egy nyarat tölthettem Czédly Mónika műhelyében, aki a gödöllői Sissi-kiállítás korhű darabjait varrta.”
Roland még soha nem számolta meg, hány óra szükséges egy-egy ruhaköltemény elkészítéséhez, de volt olyan darab, amelynél hatméternyi anyagot öltött végig kézzel, hogy a külső oldalon ne látszódjon a varrás. Egy szívének kedves díszmagyar ruhának csak a szoknyarésze 35 méter anyagból készült, önmagában a felső réteghez kellett 10 méter. A hímzésen 300 órát dolgozott Agócs Anna és társa. A fiú családja 10 éve költözött el Jászkisérről, és reméli, ha a ruhát többen látják, többen megismerik ezt a különleges mintát.
Történelmi ruhákhoz korhű frizurák
Négy éve Roland még úgy gondolta, hogy a nőiszabó-képzés után a férfiszabószakmát is kitanulja. Az élet és a Covid-járvány azonban keresztülhúzta a számítását.
„Az iskola átállt az online előadásokra, és ezt nem éreztem olyan hatékonynak. Terveztem egy vállalkozás indítását is az édesanyámmal, amelyben népviseleteket készítettünk volna, de a járvány miatt az sem valósult meg. És akkor veszítettük el édesapámat, így olyan munkát kellett választanom, amely biztos megélhetést ad, de élvezetem is lelem benne. Így lettem pék.”
A Covid lecsengése után azonban visszatért a varráshoz, ám kicsit eltávolodott az 1800-as évektől, és az 1940-es, 50-es évek ruházata, és abból is a fűzők és az alsóneműk lettek a specialitásai. Akad olyan fűző, amelyet egy 1905-ös szabásminta alapján készített el.
„Bolhapiacokon és szakboltokban keresgélek az adott korban készült alapanyagokat. A kedvenc helyeimen már nem lepődnek meg, hogy férfi létemre a női holmik között válogatok, ám annál nagyobbat néznek, amikor a páromhoz utazom Szegedre, és a két és fél órás vonatutat varrással töltöm. Engem nem zavar, az viszont rosszul érintene, ha elvesztegetném az időt, és nem öltögetnék addig is.”
Roland nemcsak a ruhadivatban, de a korabeli frizurákban is elmélyült, mivel ő készíti a hajakat, amikor egy-egy ruháját modellen fotózzák. Idővel szeretne egy olyan szalont nyitni, ahol a hölgyek egy igazi időutazásban vehetnének részt. A kiválasztott kor ruhájában, frizurájával és sminkjével, hogy aztán meg is örökítsék őket az utókornak. (Címlap és fotók: Rózsás Roland)
