hagyomány 5 - Dívány

Egyes országokban az ünneplés meglehetősen szokatlan keretek között zajlik.

A brit királyi család körében egyedi karácsonyi szokások dívnak, melyek némelyike igen különösnek tűnhet a laikus szemlélő számára. Erzsébet királynő például a család minden tagját arra kötelezi, hogy az ünnep előtt és után is mérlegre álljanak – de vajon miért van szükség erre?

Az amerikai filmek népszerű kliséjétől Justin Bieber ünnepi daláig a fagyöngy alatti csók szinte mindenhol megtalálható a popkultúrában. De ez a karácsonyi hagyomány már jóval azelőtt létezett, hogy valaha is megjelent volna a filmekben és a dalokban.

Annyit mindannyian tudunk, hogy Márton-napon libát kell enni, a legtöbben még azzal is képben vannak, hogy miért. A babona szerint ez garantálja a következő időszak egészségét, anyagi biztonságát, ha az újévi lencse nem működött volna rendesen. De mit is érdemes tudnod a Márton-napi szokásokról ahhoz, hogy igazán profi légy a témában? Már mutatjuk is a legfontosabbakat!

Az angolszász halloween, melynek alkalmával október 31-e estéjén a gyerekek rémisztő jelmezekbe öltözve házról házra járnak csokit és édességet „követelve”, mindenszentek előestéjének ünnepe, eredete azonban a pogány időkre nyúlik vissza.

Azok az ismerőseim, akik házépítésre adták a fejüket, egytől egyig szenvednek. Rengeteg munkával, stresszel jár a folyamat, vészesen fogy a pénz, mindig pont abból nincs, ami igazán tetszik, megbízhatatlan a mesteremberek egy része, könyörögni kell a munkásoknak, nem haladnak a dolgok, óriási a csúszás. A sok-sok hátrány ellenére miért vágnak bele mégis annyian? Miért marad vonzó opció a házépítés a klímakatasztrófa korában, amikor nem igazán kellene tovább növelni az épített felületek mennyiségét a világban?

Általában akkor érezzük kiegyensúlyozottnak az életünket, ha az újszerű tapasztalatok olyan stabil alapokkal keverednek, mint az otthon, a család, a megszokott rutin vagy a hagyományok. Ha valami nagyon újszerű, váratlan dolog történik velünk, ezek az alapok adják meg a kellő biztonságérzetet.

Idén mindannyiunknak fenekestül felfordult az élete. Sok minden, ami korábban természetes volt, most szinte luxusszámba megy, rengeteg dolgot kellett újratervezni és a jelenlegi körülményekhez alakítani.

Két dolog fogyott el a boltokból igen hamar: a liszt és az élesztő. Ragaszkodunk hozzá, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk, ha boltban nem tudjuk megvenni, megsütjük magunknak. De miért pont a kenyérhez fűződik ilyen szoros kötelékünk?

Október vége felé közeledve ismét itt az obligát vitatéma. Jó mulatság vagy káros majmolás, ha itthon is bulit rendezünk október 31-én? A halloweenpártiak beöltözésestül, nyalánkságostul rajonganak ezért a lassan tényleg meghonosodó ünnepért, az ellenzők viszont csak nem akarnak megbarátkozni azzal, hogy épp azokban a napokban mulassunk, amikor mindig is a csendes emlékezés volt szokásban.

Mi a közös az észak-kanadai eszkimókban és az ausztráliai farmerekben? Mindkét nép megélhetése, identitása, tradíciói szorosan kapcsolódnak a talajhoz, ami a klímaváltozás hatására most teljesen kicsúszott a lábuk alól. Az ökológiai gyász olyan erős lelki fájdalom, mint amikor egy szeretett hozzátartozóját veszíti el valaki. Az évek múlásával pedig egyre több embert fog érinteni.

Ha húsvét, akkor tojás, sonka és kalács. A tojás az újjászületés szimbóluma, a kalács az áldozati ételek hagyományát jeleníti meg, de mi köze mindehhez a sonkának?