Teljesen természetes, hogy ha valami felháborítót tapasztalsz, akkor mérges, indulatos leszel, és ezt a feszültséget le szeretnéd vezetni valahogy. A hogyant érdemes átgondolni, főleg akkor, ha szülő vagy.
Hallottál már a híres mozis kísérletről? Azok a nézők, akiknek a vásznon csupán egy felfoghatatlanul rövid pillanatig felvillantották egy bizonyos kólamárka fényképét, sokkal nagyobb arányban mentek a szünetben ilyen innivalót vásárolni. Az agyunkba jutó képek ennyire fontosak. És van egy csoport, amelyiknél ez a határ még erősebb: a gyerekek.
A szeparációs szorongás megszokott a kisgyerekek esetében. Mostanában viszont mintha felerősödött volna és odáig fajulhat, hogy a gyerek aludni, játszani, enni sem hajlandó egyedül. Szakértő segítségével jártunk utána, mit tehetsz a helyzet javulásáért.
Ha van embert próbáló időszak, hát az idei év az. Járvány, lezárások, home office, online tanítás – szinte lehetetlen mindent megoldani segítség nélkül, sőt sokan úgy érezzük, hiába vagyunk otthon, sokkal kevesebb mindent vagyunk képesek elvégezni egy nap alatt, mint szoktunk.
Már a homokozóban azt szajkózzuk a gyereknek: ne vedd el kérés nélkül a másét, legyél tekintettel a társaidra, légy kedves, előzékeny, kérj bocsánatot. Van az ilyen viselkedésnek értelme még a 2021-es évben?
Csaba 2018-ban saját karrierválsága miatt vállalta, hogy apaként otthon marad egyéves és három és fél éves gyerekeivel, miközben a felesége hat órában visszamegy dolgozni. Egy évet töltött otthon, ez idő alatt megismerkedett az anyaparákkal, és nagyon sokat tanult nemcsak a gyereknevelésről, de a saját élete menedzseléséről is.
A nagycsaládok felbomlottak. Egyre kevesebb gyerek születik. A szülők egyre fáradtabbak, nem bírják munka mellett a gyereknevelés terhét is, segítségre van szükségük. Mindezeken a problémákon egyszerűen segíthetne, ha a rokonok, nagyszülők aktívan részt vennének a család életében. Ám manapság egyre több esetben ennek fordítottja következik be.
Szülőként nehéz megtalálni az arany középutat, amely megengedi a szabad próbálkozásokat, s közben mégis védelmet nyújt a veszélyekkel szemben. A gyerekeinket fokozatosan ugyan, de meg kell tanítanunk arra, hogy észleljék a veszélyeket, és ne csak az irányításunk alatt működjenek. Ezt pedig kommunikációval, megfelelő következményekkel és állandó, játékos emlékeztetéssel már kisgyermekkorban is el lehet kezdeni.
A sikeres felnőttkort gyerekkorban alapozzuk meg. Az, hogy a gyerekek milyen környezetben élnek, milyen mintákat látnak, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy milyen felnőtt válik majd belőlük. Magabiztosak lesznek? Tiszteletben tartják mások határait? Boldog és teljes életet élnek majd?
Kínában nagy döntést jelentettek be május végén: engedélyezik a szülőknek, hogy harmadik gyereket is vállaljanak. Mit szólnak ehhez az anyukák, akiket tigrisanyáknak szoktak nevezni? Valóban olyan szigorúak a gyereknevelési elveik, ahogy az a közvéleményben megjelenik?
Senki sem szereti, ha parancsolgatnak neki, ha részletekbe menően elmagyarázzák, mit hogy kéne csinálnia, kivéve akkor, ha tökéletesen tanácstalan. A gyerekek sem kedvelik az irányítást, pedig mindennél jobban szükségük van rá. A paradoxonból pedig mi lesz? Igen, hiszti.
A gyerekvállalás körül nem véletlenül forog ennyire a szél, zajlik ennyi vita: mindenkinek megvan róla a véleménye, hogyan lehetne tökéletesen csinálni, és ezt nem fél mások tudomására hozni sem. Ugyanakkor óriási károkat is okozhatnak azok, akik száztíz százalék alatt nem érik be semmivel.
