Gyereket nevelni egyszerre csodálatos és iszonyatosan fárasztó. Nem feltétlenül csupán a napi teendők és a felelősség súlya miatt: ha jó szülők akarunk lenni, sok esetben fájdalmas belső folyamatainkra kell rálátnunk, és azok segítségével változnunk.
Amikor a világra jön egy kisbaba, mindenki tanácstalan egy kicsit: mit tegyen, hogy a lehető legjobb legyen a csecsemőnek? Ezért már a kórházban ellátják az újdonsült anyákat a megfelelő instrukciókkal a szoptatással és a gyerek ápolásával kapcsolatban. No ezek a szabályok azok, amelyek kiverték néhány anyukánál a biztosítékot.
Elméletben rengeteg módszerünk van szülőként arra, hogy fegyelmezzük, rendre és tisztelettudásra neveljük a gyerekünket. Kár, hogy ezek közül csak kevés működik a valóságban. A régi, megfélemlítésen alapuló szigort jobb, ha elfelejtjük – sokkal hatékonyabb praktikákat mutatunk!
A gyerekek különösen érzékenyen reagálhatnak arra, ha egy barátjuk felidegesíti őket vagy másokat bánt meg. Abban azonban, hogy ők maguk miként válhatnak minél megértőbb, együttérzőbb, megbízhatóbb pajtássá – és felnőtté –, valamennyiüknek útmutatásra van szüksége. Ebben segítenek a pszichológus tanácsai.
A legtöbb szülő tettei azon alapulnak, hogy jót szeretnének a gyereküknek, és szeretnék megkímélni a kellemetlenségektől. Vannak azonban olyan jó szándékkal elkövetett dolgok, amelyek inkább többet ártanak, mint használnak.
Régóta foglalkoztatja a tudományt és magukat az örökbe fogadó szülőket is az a kérdés, hogy a környezet vagy a gének szerepe esik-e nagyobb súllyal a latba az adoptált gyerekek fejlődésében. A magatartás-genetika is ezt vizsgálja, és érdekes megfigyeléseket tesz – az örökbe fogadó szülőkkel együtt.
Ha vasárnap, akkor irány a nagyiék! Lesz pörkölt nokedlivel, Bodri kutyázás, sok móka és kacagás. Minden családnak megvannak a maga rutinjai, értékei, szabályai és játszmái, amiket a fiatal generáció akarva-akaratlanul továbbvisz. De hogyan tudjuk ezeket a családi mintákat felhasználni a boldogulásunkhoz?
Miként alakult a szülők és gyerekek közötti intimitás a történelem során? Milyen pozitív és negatív változások történtek a gyereknevelésben az elmúlt száz évben? Mi jellemzi a 21. századi gyermekképet?
Egyre több óvodáskorú gyerek mutat a kamaszkorra megszokott magatartás- és viselkedésmintákat: ellenségesség, pimaszság, manipuláció. Ennek hátterében általában a szülői tekintély hiánya következtében kialakult bizonytalanság érzése áll. Mutatjuk az összefüggést.
Az énüzenettel szemben nem kell se védekezni, se támadni, éppen ezért a gyerek sokkal nagyobb valószínűséggel hallja meg a mondanivalónkat, és fogadja el a helyzetet. De mi az az „énüzenet”?
Irodalmi hősökként emlékszünk rájuk, pedig ha ma élnének, valószínűleg ADHD-val diagnosztizálnák őket.
Az együttműködő szülő nem ugyanaz, mint az engedékeny. A régen minden jobb volt mítosza a nevelésben.
