Túl korán és túl gyorsan nőnek fel, ebben az oktatás és a média mellett mi is vastagon sárosak vagyunk. De mitől maradhat gyerek a gyerek?
Hány éves kortól kéne részt vennie a gyereknek a háztartásban? Vajon milyen feladatokat bízhatunk rá? És persze a legfontosabb kérdés: tényleg jár érte pénz, vagy éppen azzal rontjuk el egy életre a gyereket?
Sokáig bagatellizáltuk a testnevelésórák fontosságát, miközben tudjuk jól, hogy az elkényelmesedett életmód szó szerint súlyos gondokhoz vezethet. Az elhízás megelőzése mellett azonban számos más pozitív hatása is van annak, ha a gyerek szeret mozogni.
A gyerek elégedetlensége támogatja a fejlődését, az engedetlensége pedig az önálló döntéshozatalát. Avagy filozófiai eszmefuttatás a jó gyereknevelésről.
A gyerekek első hat évükben jellemzően egocentrikusak, önzők. Ez azonban természetes. Szülőként mégis tehetünk valamit a gyorsabb fejlődés érdekében: tükrözni az érzelmeiket, és sokat mesélni.
Amikor megszületik, olyan apró és törékeny, el sem tudjuk képzelni, hogy a szuszogó babából valamikor magas, erős, nagyszájú és független emberi lény válik. A kamaszkorral el kell búcsúznunk a szoros testi-lelki közösségben létező gyermektől, és vele kell tartanunk a felnőtté válás útján. Nem könnyű munka.
A hiszti valójában sok információt ad a gyerekek fejlődésével kapcsolatban. Ha megértjük, mi áll a hátterében, automatikusan több türelemmel és jobb eszközökkel fogjuk tudni kezelni. Sőt, talán még a megjelenésük gyakorisága és intenzitása is csökkenhet.
Teljes erejével dübörög a nyár, az idei évben kétszeres erővel, hiszen a gyerekek március közepétől nyár elejéig a szokásos iskolai közösségüktől is meg voltak fosztva. Ám a régi nyarak bandái már nem verődnek össze, nem látni csapatnyi gyereket a legközelebbi tó felé rohanni... mintha az idő múlásával a gyerekközösségek is eltünedeztek volna.
A zene erősíti a gyerek megküzdési képességét az élet nehézségeivel szemben, mindössze azáltal, hogy lehetőséget ad az önkifejezésre.
Egyéni lelki jóllétünk nélkül a szülői mivoltunk is csorbul. Ha valóban boldog és kiegyensúlyozott gyerekeket akarunk nevelni, ahhoz elengedhetetlen, hogy magunkról is kellőképpen gondoskodjunk.
Kevés annál szebb dolog van, mint amikor szoros kötődés alakul ki a családi kutya, macska és a gyerekünk között. Együtt játszanak, pihennek, szaladgálnak, tökéletes összhangban. Ám ez a tökéletesség egy pillanat alatt fordulhat át rémületbe, ha nem vigyázunk.
Szülőként olyan üzeneteket kell átadnunk a gyerekeinknek, amik segítenek nekik abban, hogy egészséges és örömteli legyen a kapcsolatuk az evéssel. Sem a negatív kritika, sem a kontrollgyakorlás nem vezet jóra.
