A legtöbb szülő tettei azon alapulnak, hogy jót szeretnének a gyereküknek, és szeretnék megkímélni a kellemetlenségektől. Vannak azonban olyan jó szándékkal elkövetett dolgok, amelyek inkább többet ártanak, mint használnak.
Régóta foglalkoztatja a tudományt és magukat az örökbe fogadó szülőket is az a kérdés, hogy a környezet vagy a gének szerepe esik-e nagyobb súllyal a latba az adoptált gyerekek fejlődésében. A magatartás-genetika is ezt vizsgálja, és érdekes megfigyeléseket tesz – az örökbe fogadó szülőkkel együtt.
Ha vasárnap, akkor irány a nagyiék! Lesz pörkölt nokedlivel, Bodri kutyázás, sok móka és kacagás. Minden családnak megvannak a maga rutinjai, értékei, szabályai és játszmái, amiket a fiatal generáció akarva-akaratlanul továbbvisz. De hogyan tudjuk ezeket a családi mintákat felhasználni a boldogulásunkhoz?
Miként alakult a szülők és gyerekek közötti intimitás a történelem során? Milyen pozitív és negatív változások történtek a gyereknevelésben az elmúlt száz évben? Mi jellemzi a 21. századi gyermekképet?
Egyre több óvodáskorú gyerek mutat a kamaszkorra megszokott magatartás- és viselkedésmintákat: ellenségesség, pimaszság, manipuláció. Ennek hátterében általában a szülői tekintély hiánya következtében kialakult bizonytalanság érzése áll. Mutatjuk az összefüggést.
Az énüzenettel szemben nem kell se védekezni, se támadni, éppen ezért a gyerek sokkal nagyobb valószínűséggel hallja meg a mondanivalónkat, és fogadja el a helyzetet. De mi az az „énüzenet”?
Irodalmi hősökként emlékszünk rájuk, pedig ha ma élnének, valószínűleg ADHD-val diagnosztizálnák őket.
Az együttműködő szülő nem ugyanaz, mint az engedékeny. A régen minden jobb volt mítosza a nevelésben.
Túl korán és túl gyorsan nőnek fel, ebben az oktatás és a média mellett mi is vastagon sárosak vagyunk. De mitől maradhat gyerek a gyerek?
Hány éves kortól kéne részt vennie a gyereknek a háztartásban? Vajon milyen feladatokat bízhatunk rá? És persze a legfontosabb kérdés: tényleg jár érte pénz, vagy éppen azzal rontjuk el egy életre a gyereket?
Sokáig bagatellizáltuk a testnevelésórák fontosságát, miközben tudjuk jól, hogy az elkényelmesedett életmód szó szerint súlyos gondokhoz vezethet. Az elhízás megelőzése mellett azonban számos más pozitív hatása is van annak, ha a gyerek szeret mozogni.
A gyerek elégedetlensége támogatja a fejlődését, az engedetlensége pedig az önálló döntéshozatalát. Avagy filozófiai eszmefuttatás a jó gyereknevelésről.
