gyereknevelés 10 - Dívány

A legkönnyebben a középiskola és az egyetem évei alatt kötünk új ismeretségeket. A közös bulik, tanulások, szabadidős programok, utazások sokféle embert sodornak elénk, és viszonylag könnyen alakulnak akár évtizedekre szóló barátságok. Ám ahogy anyává válunk, mintha egy másik világban találnánk magunkat, amiben legrosszabb esetben még a párunk és a gyerekünk is magányos.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szexizmus, a nemi alapú megkülönböztetés a mindennapjaink szerves részét képezi. Ennek következtében elkerülhetetlen, hogy a gyerekeink is találkozzanak a jelenséggel. Épp ezért fontos, hogy beszélgessünk velük a témáról.

Helikopterszülőnek azt nevezzük, aki állandóan a gyereke feje fölött köröz, nem hagyja, hogy hibázzon, túlfélti őt és minden lépését követi. És mivel mindannyian a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek, joggal merül fel a kérdés: mi baj lehet ebből?

A gyereknevelés olyan terület, amihez nem csak azok szeretnek hozzászólni, akik maguk is érintettek. A felnövekvő generiációk alkotják majd hazánk népességét, nem mindegy hát, hogyan gondolkodnak, milyen képességeik vannak és hogyan bánunk velük a legérzékenyebb időszakukban. Épp ezért örülünk neki, hogy szeretitek azokat a cikkeket, amelyekben szakértő segítségével járunk utána egy-egy nehezebb témának.

Meglepően sokan vélik úgy, hogy a mai gyerekeket elkényeztetjük. Nincs háború, sem éhezés, sem gyerekmunka (legalábbis hazánkban), nem kell segíteniük a tanyán, válogathatnak a ruhák között, nem szabad verni, szidni őket, és még a tanárnak is visszaszólhatnak. Sok felnőtt azonban csak addig fél, hogy kis önimádót nevel, amíg meg nem ismerkedik az önértékelés és a narcizmus közti nagyon lényeges különbséggel.

A gyerekneveléshez mindenki ért, legalábbis mindenkinek határozott elképzelése van arról, hogyan is kellene csinálni. Mindeközben a gyerekneveléssel kapcsolatos kihívások alig változtak: ha a környezet más is, a gyerekek körül mai is ugyanannyi a teendő és az aggódnivaló. Örök kérdés, hogy mivel etessük, hogyan gondozzuk és hogyan neveljük őket.

Egy pszichológiai elmélet szerint mindenkinek van egy gyerek-, egy szülő- és egy felnőtténje, amelyek jó esetben közös, összehangolt munkával segítenek minket az élet nyújtotta helyzetek megfelelő értelmezésében és az azokra történő reagálásban. Előfordul azonban, hogy személyiségünk egyes részei elmaradnak a fejlődés során – és itt kezdődnek a problémák.

Műanyag díszek, totális elmebaj, lakomák, hiteltúllépés és ajándékdömping nélkül is lehet karácsonyozni. Meghitten, békésen, a természet ölelésében. Két családot mutatunk be, akiknek sikerült.

Gyereket nevelni egyszerre csodálatos és iszonyatosan fárasztó. Nem feltétlenül csupán a napi teendők és a felelősség súlya miatt: ha jó szülők akarunk lenni, sok esetben fájdalmas belső folyamatainkra kell rálátnunk, és azok segítségével változnunk.

Amikor a világra jön egy kisbaba, mindenki tanácstalan egy kicsit: mit tegyen, hogy a lehető legjobb legyen a csecsemőnek? Ezért már a kórházban ellátják az újdonsült anyákat a megfelelő instrukciókkal a szoptatással és a gyerek ápolásával kapcsolatban. No ezek a szabályok azok, amelyek kiverték néhány anyukánál a biztosítékot.

Elméletben rengeteg módszerünk van szülőként arra, hogy fegyelmezzük, rendre és tisztelettudásra neveljük a gyerekünket. Kár, hogy ezek közül csak kevés működik a valóságban. A régi, megfélemlítésen alapuló szigort jobb, ha elfelejtjük – sokkal hatékonyabb praktikákat mutatunk!

A gyerekek különösen érzékenyen reagálhatnak arra, ha egy barátjuk felidegesíti őket vagy másokat bánt meg. Abban azonban, hogy ők maguk miként válhatnak minél megértőbb, együttérzőbb, megbízhatóbb pajtássá – és felnőtté –, valamennyiüknek útmutatásra van szüksége. Ebben segítenek a pszichológus tanácsai.