Az idei évet erősen nyitottuk Szalay Ági pszichológus, coach cikkével, aki elmagyarázta, mit csinálnak jobban a dánok az életvezetés és a gyereknevelés terén. Érdemes tanulni tőlük, ugyanis minden típusú intelligencia terén jobb teljesítményt nyújtanak a többi országnál. Ehhez olyan oktatási rendszert építettek ki, amelynek szerves része a konfliktuskezelés megtanulása, ovitól kamaszkorig kötelező az empátiaóra, kiemelt hangsúlyt kap a közösségépítés és a másság elfogadása. Vitatkozhatunk az ideológián, de a recept nagyszerűen működik.
Nagyon szerettétek azokat az anyagokat is, amelyekben a kamaszok zűrös világát próbáltuk meg kicsit érthetőbbé tenni. Ebből a cikkből kiderült, hogy valóban másképp működik a tinédzserek agya, nem szándékosan olyan fáradtak, enerváltak és szemtelenek. Amikor apróságokon borulnak ki, vagy egész nap a telefonon lógnak, annak is egyértelmű biológiai magyarázata van. A lázadásukat pedig nemhogy elnyomni kéne, hanem kihasználni: nem olyan nagy baj, ha a jól megszokott rendszert valaki megkérdőjelezi és esetleg javítana rajta.
Ha pedig kompetens felnőtteket szeretnénk nevelni belőlük, szükség lesz arra, hogy az önállóságuk fejlődhessen. Ahelyett, hogy mindent megcsinálnánk helyettük a házimunkától kezdve a dolgozatokig, inkább adjunk egyre több, korukhoz és képességeikhez illő feladatot. Így válnak magabiztos, önálló fiatalokká, akik tudják, hogy a problémák az élet szerves részét képezik, s nem megijednek tőlük, hanem megoldják őket.
Márciusban már egészen más történések foglalkoztatták az egész világot: a koronavírus-járvánnyal járó online oktatás és bezártság alaposan felforgatta az életünket. Miközben szülőként azt sem tudtuk, hol áll a fejünk, a gyerekeink is szenvedtek a kortárs közösség hiányától, a bizonytalanságtól. A kamaszok ahelyett, hogy távolodhattak volna a szüleiktől, kénytelenek voltak önállóságukat feláldozva otthon maradni. Hogy ez milyen hatással volt rájuk, kiderül Milanovich Dominak a Vadaskert kórház pszichológusaival készített interjújából.
A járványhelyzetben át kellett értékelnünk a számítógépekhez és képernyőkhöz fűződő viszonyunkat is. Amit eddig tiltottunk, az idén az oktatás és a szórakozás eszközévé vált. Még többet kellett küzdenünk azért, hogy a gyerekek ne a képernyőt bámulják szó szerint egész nap. Nir Eyal, a Stanford Egyetem tanára segítségével megtanulhattuk, hogy milyen folyamatok állnak a kialakuló képernyőfüggés mögött: kiderült, hogy ha ezekkel érdemben foglalkozunk, sokkal könnyebb dolgunk lesz az okostelefonozás elleni harcban is.
Ha már harc, akkor említsük meg az egyik legnagyobb vitákat kavaró cikkünket, ami az anyatejről és a szoptatásról szólt. Ez ismét egy olyan terület, ahol mindenkinek határozott véleménye van, de mi azért megkérdeztük dr. Sztahovits Petra csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvost, laktációs szaktanácsadót, a Szoptatásért Magyar Egyesület elnökét, hogy konkrét kutatási eredményekkel és tényekkel segítse az érdemi előrehaladást. Ugyanis nem azzal van baj, ha valamit még nem tudunk, hanem azzal, ha azt hangoztatjuk körömszakadtunkig, amiről csak azt hisszük, hogy tudjuk.
Ha már szóba került a szoptatás, felmerül az a kérdés is, mennyi meztelen bőrt engedjünk látni az anyukákból? Most nem a nyilvános szoptatásra gondolunk, hanem az otthon, négy fal között töltött időre. Szabad-e együtt fürdeni a gyerekkel, láthatja-e, ahogy anya vagy apa átöltözik, vagy csak épp ruhátlanul pihen? Cziglán Karolina pszichológus segítségével néztünk utána, mi az a fajta meztelenség, ami ártalmasnak számít, és mi az, ami valójában teljesen természetes.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
