Twin Peaks, Dallas, tévéhíradó: amikor a kilencvenes években gyerekek voltunk, szüleink ritkán szóltak bele abba, mint nézünk a tévében, legfeljebb eltakarták a szemünket, ha szexre került a sor. Vajon miért tettek így?
Már hogy ne szeretne mindenki egyszerre gyönyörű és zseni utódjával büszkélkedni a közérttől a munkahelyéig, az oviban, az iskolában, a művelődési házban és persze a játszótéren is. A békebeli Götz-babákat idéző makulátlan külsővel otthonról méregdrága göncöcskékben elinduló kisgyerektől meddig várható el, hogy márkás ruhája épségére figyeljen ahelyett, hogy beletalál-e a pocsolya pontos geometriai közepébe? És vajon mivel teszünk neki jót, a divatlapszettel, vagy ha hempereghet az avarban?
Akinek gyermeke van, biztosan aggódott már azért, mi történne, ha hozzá nem tiszta szándékkal közeledő felnőtt próbálná megnyerni bizalmát. A bűnözők taktikái többféle séma köré rendeződnek, melyekre szülőként te is felkészítheted gyermekedet!
Legyen szó családi vagy romantikus programról, a Dunakanyar legszebb része minden évszakban készen áll az utazók fogadására. Akár egy napra, akár egy hétre látogatunk Visegrádra, garantáltan bőven akad felfedeznivaló.
Napjainkban a fejlett országokban minimális a gyermekhalandóság aránya, a 19. században azonban a gyerekek 15 százaléka nem érte meg legelső születésnapját. A csecsemőként, illetve bölcsődés-, óvodás- és kisiskoláskorban elhunyt gyerekek haláláért részben a korabeli rossz higiéniai körülmények voltak felelősek, de sok kicsit öltek meg saját játékaik, illetve olyan hétköznapi tárgyak, mint a cumisüveg.
Az iskolaérettség megítélése már a Covid előtt is komoly és sok szubjektumot tartalmazó döntés lehetett, azóta ugyan az újabb szabályozások tisztább helyzetet teremtettek azzal, hogy megszigorították a későbbre tolódó iskolakezdés feltételeit, a világjárvány viszont újabb nehézség elé állította a szülőket és a pedagógusokat. Általános iskolai intézményvezető-helyettes mesél a szocializáció szükségességéről, az iskolaérettség megítéléséről és fontosságáról.
Alapvetően nem a megszólítási formán múlik, hogy tiszteljük a másikat vagy nem. Ennek ellenére még mindig sokan furcsállják és értetlenül fogadják, amikor az óvodás és a kisiskolás gyerekek tegezik a pedagógusokat.
A vásárokon nemcsak a díjnyertes állatokat, a hatalmasra nőtt zöldségeket vagy a kiváló minőségű árucikkeket csodálták meg az odaérkezők, hanem a közszemlére tett csecsemőket és kisgyerekeket is.
A gyerekek természetüknél fogva kíváncsiak, így fedezik fel a körülöttük lévő világot. Igaz ez a bevásárlásokra is. A baj csak az, hogy a gyerekeknél nincs impulzívabb vásárló. Ám néhány szabály betartásával elkerülhetők a vásárláskor szokásos hisztirohamok és a szülői összeomlás.
Évtizedekkel ezelőtt, nagyszüleink idejében, ahogyan az otthon szülés, az otthoni betegeskedés, úgy az elmúlás is része volt a gyerekek életének. Természetes volt számukra, hogy az elhunyt családtagot ugyanabban a szobában ravatalozták fel, ahol este együtt aludtak, vagy délben megebédeltek.
Vannak a kormányablak várójában csendben színezgető, fegyelmezetten várakozó, nyugodt csemeték, és vannak az enyémek. Ők a hentespult előtt a hipermarketben földharcba bocsátkoznak, ha éppen úgy hozza az élet. És hát gyakran úgy hozza az élet. Mondhatnám, hogy ez csak a külső, zavaró tényezők hatása, de ez nem igaz. Otthon is mászókáznak a könyvespolcon és a szomszédok idegein…
A meztelenséget takargatni kell: sokunk ebben nőtt föl, és akadnak jó páran olyanok is, akik nem látták soha egyik szülőjüket sem meztelenül – vagy ez olyan kicsi korukban fordult elő utoljára, hogy arra nem is emlékeznek már.
