A reneszánsz talán két legnagyobb alkotója, Leonardo da Vinci és Michelangelo Buonarroti ki nem állhatták egymást. Egyszer versengeniük is kellett egymással, ám sosem derülhetett ki, melyikük győzött.
A posztimpresszionizmus egyik jeles képviselője volt Pierre Bonnard. A francia festő gyakran átfestette korábbi munkáit – akkor is, ha azok már gyűjtőknél vagy múzeumokban függtek a falon.
A reneszánsz és a barokk határmezsgyéjén alkotott, kora egyik leghíresebb festője volt Caravaggio. Festményei, művészete fantasztikus, ám közben egyre-másra verekedésekbe, botrányokba keveredett – halálában is szerepet játszott könnyelmű élete.
Frederic Leighton, majd Anselm Feuerbach rengeteg képet festett Anna Risiről – utóbbiért az olasz modell elhagyta férjét és gyermekét, ám kapcsolatuk nem végződött happy enddel.
Manet és Degas sokáig jó barátok voltak, egészen addig, míg az idősebb festő egyszer megdühödött, és szétvágta Degas festményét, amelyet róla és feleségéről készített.
VIII. Henrik angol király Hans Holbein német-svájci festővel készíttetett festményeket azokról a nőkről, akiket menyasszonyaként el tudott volna képzelni: ahogy a Tinderen ma már bárki, úgy döntött arcmásuk alapján ő is a sorsukról.
Kétségtelen, hogy az egyik – ha nem a – leghíresebb amerikai festmény Grant Wood alkotása, az Amerikai gótika. A mű maga és keletkezésének körülményei is bővelkednek az érdekességekben.
Noha rengeteg komoly művészeti értékkel rendelkező uralkodói portré maradt fönn a történelem során királyokról, királynőkről, akad néhány, amely finoman szólva sem aratott igazi sikert.
Bányai Zorkával több mint tíz évig tartott fenn viszonyt Rippl-Rónai József: az egykori pincérnőt, egyben szerelmét több száz festményén örökítette meg.
Ma már mindenki ismeri Vincent van Gogh művészetét, és evidenciaként kezeljük, hogy a valaha élt legnagyobb festők közé tartozik. Életében azonban ez nem volt így: egyetlen művét vásárolták csak meg, és ki tudja, hogy alakult volna a festményei története, ha Jo van Gogh-Bonger nem tesz meg mindent azért, hogy a tragikus sorsú művész éltműve elnyerje méltó helyét a művészettörténet nagyjai között.
Megvizsgálva Vincent van Gogh Csillagos éj című alkotását, kutatók arra jutottak, hogy a festményen látható kavargó ég örvényei meglepő pontossággal követik a turbulens áramlás szabályait.
Kemény bírálatot kapott 1874-ben Monet – ma már – híres festménye, az Impresszió, a felkelő nap. Louis Leroy kritikus gúnytól csöpögő kifejezése azonban megmaradt: innen származik a művészeti irányzat neve.
