előítélet 2 - Dívány

Már szerda reggel jelezte Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán, hogy bejelentésre készül. Egy demokratikusan működő országban azt hihetted volna, a Pegazus-botrányról lesz szó, amelytől napok óta hangos a világsajtó. De sajnos mára már megszokhattunk, hogy felelősségvállalás helyett csak figyelemelterelésre számíthatunk a kormány részéről. Gátlástalanul terelnek: bármilyen kisebbségi csoportot képesek szemrebbenés nélkül eszközként felhasználni és súlyosan veszélyeztetni, hogy az általuk gerjesztett gyűlölet hullámait meglovagolva fenntartsák a hatalmukat. Ez következik most is: népszavazást kezdeményez a kormány.

Régebbi kutatások kimutatták, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (röviden LMBT) emberek speciális egészségügyi kockázatokkal szembesülnek életük során: körükben magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedések, a függőségek, a szorongás vagy éppen a depresszió veszélyének való kitettség. A lista sajnos folytatódni látszik: egy nemrég megjelenő kutatás újabb nehézséget tárt fel, amely érintheti a közösség tagjait.

Évek óta hiába próbálkozol, mégsem jön össze egy normális párkapcsolat? Hiába jársz társaságba, keresel társat minden létező felületen, randizgatsz, nem sikerül megtalálnod a szerelmet? A hiba valószínűleg benned van – állítja a korábban hivatásos „matchmakerként” dolgozó ausztrál Joanna Mitchell.

Az utóbbi hetekben a koronavírus mellett az amerikai eseményektől volt hangos a világsajtó. Rendőri túlkapás, rasszizmus, fekete négyzetek a hírfolyamunkban – csak pár dolog, ami eljutott hozzánk is.

Szerencsére ma már pár kattintással elég sok olvasnivaló elérhető az antirasszizmusról. Ez azt is jelenti, hogy biztos internetkapcsolattal rendelkező, kaukázusi (fehér) emberként egyre cikibb tudatlanságra hivatkozni, amikor egy-egy gesztusod, megjegyzésed, viselkedésed problémás voltával szembesítenek. Az előítéletességet amúgy sem a szándék, hanem a hatás felől szoktuk értékelni. Ha az adott kisebbségi csoport tagjai úgy érzik, a cselekedeted megfélemlítő, káros vagy bántó rájuk nézve, akkor ideje felhagynod vele. Huhogni egy focistadionban, miközben a fekete játékosnál van a labda, eszméletlenül gáz (még akkor is, ha az ország vezetői közül többen szégyenletes módon nem tartják ezt szankcionálandónak). De azért vannak ennél jóval burkoltabb formái is az előítéletességnek.

Az előítéletesség kódolva van az emberben, leegyszerűsítendő a mástól mint idegentől való félelmet – vallja Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem professzora, aki már kisgyerekként megtapasztalta, milyen a nyílt diszkrimináció áldozatának lenni. De hogyan születnek az előítéletek? És mi befolyásolja azok alakulását? A megindító személyes történetek mellett ezekről a fontos kérdésekről és érdekes kutatási eredményekről is szó volt az idei HeroiKon nemzetközi konferencián.

A ’80-as években több nő dolgozott programozóként, mint ma. Akkor 35 százalék volt az arányuk, napjainkban 20 százalék körüli, itthon max. 15, de nincs pontos adat – mondta a TEDxLibertyBridgeWomen-en tartott előadásában Vásárhelyi Orsolya adattudós. Orsi kollégáival mintegy 7 millió szoftverfejlesztő adatait felhasználva igyekezett megérteni, a nők miért sikertelenebbek ezekben a közösségekben. Annak ellenére, hogy az első programozó is nő volt, sőt, a két világháború között főleg nők dolgoztak ezen a területen. Mi történt velük? Miért lenne fontos, hogy ismét nagyobb arányban vegyenek részt a technológiai újításokban? Egyáltalán, létezhetnek-e előítéletmentes algoritmusok egy előítéletekkel teli világban? Interjú optimalizációról, diszkriminációról és a Trónok harcáról.

Egy hosszú távú párkapcsolatban elkerülhetetlenek a nézeteltérések és a kisebb-nagyobb viták, amik ha nagyon elszaporodnak, akár véglegesen is tönkretehetik a harmóniát. Pedig a viták gyökere sokszor nem a kapcsolatban magában keresendő, hanem a felek fejében: sokszor megalkotunk magunknak egy képet a párunkról, amely épp csak a valóságot fedi el.

Az irodában ülsz egy kollégáddal. Ma új munkatárs kezd nálatok, az ablakon keresztül már látod is, ahogy átsétál a folyosón. A kollégád elmondja, hogy egy suliba járt vele, az illető igazi zseni, ő volt az évfolyam legtehetségesebbje. A legnehezebb feladatokat is hamar megoldotta, sokkal gyorsabban, mint bárki más. A tanárok összes kérdésére tudta a választ, nem lehetett zavarba hozni. Milyennek képzeled az új munkatársat? Férfinak vagy nőnek? Magának valónak vagy olyannak, aki jól kijön az emberekkel? Mennyire lehet versengő vagy stréber? És vonzó?

Olyan klasszikus kísérleteket szedtünk össze, melyek jól tükrözik, hogy bizonyos helyzetekben mennyire könnyen manipulálhatók tetteink.

A másokkal szembeni előítéletek károsak a lelki jóllétünkre, félelmet keltenek, szorongóbbá tesznek, bezárnak, akadályoznak a fejlődésben. Jelenlétük mégis szinte természetes. Arról, mit tehetünk az előítéletek ellen, pszichológus szakértőinket kérdeztük.

„Nem számít, mennyire rosszak a dolgok, az ember mindig képes még rosszabbá tenni őket” – mondja Ranfy Pausch, a Carnegie Mellon egyetem informatikaprofesszora, és milyen igazat szól. Miért van az, hogy éppen akkor szabadul el a gyűlölködés, és teszi még rosszabbá a helyzetünket, amikor egyébként is éppen elég bajunk van?