„A legrosszabb korrepetitor, gyerekeinek legrosszabb házitanítója mindig maga a szülő. Saját gyerekünk idegesít a legjobban lecketanulás közben, hiszen vele szinte a fogamzás pillanata óta együtt tanulunk mindaddig, amíg velünk él, vagy talán még tovább” – írja Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak című könyvében. Ennek ellenére én mindig kicsit irigykedve néztem azokra az osztálytársaimra, akikről tudtam, hogy a szüleik segítenek nekik a leckeírásban. Amióta szülő vagyok, bevallom, a közös tanulás leginkább az ellenőrzésre korlátozódik. Persze könnyen beszélek: másodikos tananyagnál nem kell azon problémáznom, hogy én magam sem értem, mi az a hajszálcsövesség vagy a felhajtóerő.
A közös tanulásra fordított idő nem feltétlenül csökken az évek múlásával: a magyar szülők harmadának ez viszi el a legtöbb idejét otthon, úgy is, hogy gyerekük már középiskolás - derült ki a MediaMarkt legfrissebb hazai kutatásából. Naponta akár 240 percet is foglalkoznak a szülők gyermekük iskolai teendőivel, az arány a felső tagozatosok szüleinél a legmagasabb, de a középiskolások is rendszeresen igénybe veszik szüleik segítségét.
Mit mond a szakértő?
Lantos Mihály tanulásmódszertani szakértő szerint ez könnyen összefüggésben lehet azzal a szülők által gyakran alkalmazott, de hibás gyakorlattal, hogy amikor segíteni szeretnének, elvégzik a gyerek helyett a feladatot: „Így a közös tanulás által a gyerek a megszerzett tudásnak legfeljebb a felét birtokolja, és ha másnap be kell számolnia az iskolában, akkor nem lesz túl eredményes, hiszen a tudás másik fele a szülőnél van” – hívja fel a figyelmet a szakértő. Lantos Mihály azt javasolja, hogy a szülők inkább tanulási eszközöket adjanak a gyerekek kezébe, és tanítsák meg ezeket használni. Természetesen ez is időigényes feladat lehet elsőre, de jól alkalmazva a későbbiekben csökkenti a közös tanulással eltöltött perceket. „Mutassunk neki jegyzeteléstechnikát, tanítsuk meg az idejét jól beosztani, kérdezni, továbbá a képzeletét és a fantáziáját használni. Segítsünk felépíteni a saját, személyre szabott tanulási stratégiáját”– javasolja a szakértő.
Hallottál már a Pomodoro-módszerről?
Ami a valós helyzetet illeti, az általam megkérdezett szülők is kiemelték, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk tanulni. „A több oldalnyi tanulnivalótól megijednek, nálunk az vált be, hogy felosztottam kisebb részekre. Például ha 20 angol szót kell megtanulnia, mehet ötösével: öt perc alatt öt szó. Segítenek a memóriakampók, gondolattérképek, a vázlatírás, a tanulás közben feltett kérdések és azok megválaszolása. Az időbeosztásra nálunk bevált a Pomodoro-módszer” – sorolja Anita a náluk bevált technikákat. (A Pomodoro-módszer szerint, miután összeírtuk teendőink listáját, állítsuk be az időzítőt 25 percre, és dolgozzunk egyetlen feladaton addig, amíg meg nem szólal az időzítő. Ezután tartsunk 5 perc szünetet, majd folytassuk ismét 25 percig a feladatot. Az egyszerű, de nagyszerű módszer titka a koncentráció: nincs telefonozás, tévézés, beszélgetés – csak a feladat, amire koncentrálunk.) Anita szerint az sem baj, ha segítünk elkezdeni a fogalmazást: „Ha nem tetszik neki, amit én mondok, és ez valószínű, akkor már tud írni egyet a saját ízlése szerint.”
Játékosan, eszközökkel
Nóra úgy tapasztalta, a kisebbeknél beválik a játékosság, az eszközök használata és az, ha a gyerek saját maga is hozhat döntéseket: „Abakuszt rendeltünk, hogy a matekot megfoghatóbbá tegyük. Nem nagy trükk, de azt mindig megengedem, hogy ő döntse el, mivel kezdjünk, mihez van elsősorban kedve. Amihez nincs, az sajnos elég nyüstölős.” A járvány alatti bezártság és online oktatás idején ők közös reggeli tornával indították a napot: „Ez nagyon tetszett a gyerekeknek, négyünk közül mindennap más tartotta a tornaórát. Sorra kerültek ők is, és nagyon vicces gyakorlatokat találtak ki.” De egyéb játékos módszerekhez is folyamodtak, például énekből az egyik dalt átköltötték. „Ezt utána sokáig énekelgettük itthon, az ilyen kicsi dolgok is szebbé tették a bezártságot és a közös tanulást.”
Utánozni ér!
Ahol több gyerek van egy családban, a kisebbek sokszor a nagyobbaktól maguktól is ellesnek ezt-azt – ha pedig nem, a nagyobbakat motiválhatjuk jutalmazással. „A járvány alatt nálunk még csak Magdi járt iskolába, és Bori mindig utánozta, mit csinál éppen. Persze érezte, hogy neki nem megy még olyan jól, de ilyenkor mindig megdicsértük, hogy a négyévesek közt övé a legszebb rajz. Az ötéves Piri pedig ugyan nem engedi, hogy mi bármit megtanítsunk neki, de kifigyeli, hogy mit csinálnak a nővérei, mindenkitől kérdezgeti a betűket, és aztán leírja, amit hall. Igaz, a betűket még egymásra írja” – meséli Bori. A jutalmazás és a dicséret tehát elengedhetetlen a motivációhoz, ezzel Timiék is élni szoktak: „Megbeszéljük, milyen játékot fogunk konkrétan játszani, ha befejezi a gyakorlást. De az is megesett már, hogy lemaradt egy programról, mert olyan sokáig tartott neki… Legközelebb jobban sietett” – árulja el.
Parkinson törvénye
Nagyobb gyerekeknél sokszor elkerülhetetlen, hogy a tiltás is szóba jöjjön: telefonozás, netezés, csetelés közben nem lehet tanulni. Érdemes észben tartani Parkinson törvényét is, miszerint „a munkavégzést mindig addig húzzák, hogy az elvégzendő feladat kitöltse a rendelkezésére álló időt”. Azaz, ha egy egész napunk van arra, hogy megírjunk egy fogalmazást, az egész napunk rá fog menni. Ha viszont behatárolt időkeretet kapunk, akkor pontosan annyi időt szánunk rá. Ha ez sem hoz sikert, nincs más megoldás, mint Adri varázsmondata: „Eladom az Xboxot.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés