iskola egyenruha

Mára a világ rengeteg országában írják elő, hogy az iskolások egyenruhában jelenjenek meg. Ebben az élen jár Albánia (a középiskolásoknak kötelező az egyenruha az egész országban), Ázsia, az Egyesült Királyság, Írország, Málta és Dél-Afrika. Ez a ruha egységes, azaz minden tanulónak ugyanolyat kell belőle viselnie, a mérete és a neme szerint. Ez az intézmények szerint erősíti az összetartozás érzését, nyilvánvalóvá teszi, ki melyik iskola tanulója – azt képviselnie is kell –, és jelentősen leszűkíti a gyerekek közti versengést is. 

A legfurcsább egyenruhák

A filmekből vagy néhány hazai iskolából ismerős egyenruha a fiúknak zárt cipőt, hosszúnadrágot, inget vagy rövid ujjú, ingnyakú pólót, és esetenként zakót és nyakkendőt ír elő, a lányoknak meghatározott hosszúságú szoknyát, térdharisnyát, blúzt kell viselniük, néha szintén nyakkendővel vagy blézerrel, esetleg kardigánnal. Ám a világ egyes országaiban ennél sokkal furcsább az egyenruha. Az argentin általános iskolásoknak például fehér öltönyt kell viselni – bele se merünk gondolni, mennyi mosást és tisztítást igényelhetnek.

Indiában a kék színű ingekre/blúzokra és a kockás szövetekre szavaznak. Indonéziában a gyerekek hófehér blúzzal vagy inggel kezdik tanulmányaikat, míg az alsóruházat színe az osztályukat jelöli. Az érettségi napján festékszórókkal fújják tele a fehér felsőket – színes és önfeledt lehet az ünneplés. Thaiföldön szintén mindenkinek kötelező az egyenruha, ám ott a fehér pólókra és ingekre minden gyerek neve is rá van hímezve vagy nyomtatva – így aztán bárhol nyomon lehet követni őket. Az ukrán egyenruha egy kicsit kilóg a sorból: olyannyira stílusos – főleg a lányok esetében –, hogy a Vogue magazin a világ legstílusosabb iskolaruhájának nevezte. Egy angliai iskolában pedig igazán hagyománytisztelő a vezetőség: a Christ's Hospital diákjai 1552 óta ugyanazt az egyenruhát hordják, ami citromsárga harisnyából, barna derékövből, fekete zakóból, elegáns, fehér nyakravalóból és fekete köpenyből, nadrágból, illetve szoknyából áll. 

Mik az egyenruha előnyei?

Kétségkívül minimálisra csökkenti a diákok közti versengést. Őket ugyanis nem csupán a másik érdemjegyei foglalkoztatják – sőt –, sokkal inkább az, a másik mennyire származik tehetős családból, viseli-e az épp divatos, méregdrága kiegészítőket, anyagokat. Velük szemben ruházkodás terén esélytelen egy alacsony jövedelmű családból érkező diák, akinek a szülei örülnek, ha a használt ruhák piacáról be tudják szerezni azt, ami szükséges. Ám egy dologban sántít ez az érvelés: az egyenruha kötelezővé tétele mellett is ott vannak a cipők, órák, telefonok, szemüvegek és egyéb kiegészítők, amelyek segítségével továbbra is folyhat a versengés. Ráadásul bizonyos iskolákban az egyenruha olyan sokba kerül, hogy több család elő sem tudja teremteni rá a pénzt.

Könnyű kiszúrni az idegent az iskolában

Ugyanakkor az iskolára specifikusan jellemző egyenruha segíti a diákok felismerését, s így azt is, ha idegen érkezik az iskola épületébe. Érdekes adalék, hogy kis hazánkban az 1790/91-es országgyűlésen pont emiatt javasolta az iskolai egyenruha bevezetését Makó Pál matematika-fizika professzor. Emellett egy jó iskola egyenruháját viselni egyfajta kiváltságnak is számíthat, ami büszkeségre adhat okot. Egyes vezetők – köztük Hillary Clinton – pedig úgy vélik, hogy az egyenruha segíti azt, hogy a tanulók az elsajátítandó ismeretekre koncentráljanak, és ne az öltözködésük foglalja le őket tanulás közben.

Az iskolai egyenruha hátulütői

Bár az általános iskola első éveiben ez még nem kap nagy hangsúlyt, kamaszkorban már nagyon fontos a fiataloknak, hogy kifejezzék önmagukat, megmutassák saját stílusukat. Ennek természetesen kell egy keretrendszert adni, ám az iskolai egyenruha ezt egyenesen ketrecbe zárja. Arról pedig folyamatosan vitáznak a szülők és a különböző iskolai vezetők, hogy az iskoláknak egyáltalán van-e joguk meghatározni, hogyan öltözködjön egy tanulójuk. Hiszen itt általában nem is állnak meg: a kötelező egyenruha mellett a kiegészítőket és a hajviseletet is – jellemzően konzervatív értékrend mentén – szabályozzák, azaz egy lány nem viselhet mondjuk rövid hajat és egy fiú hosszút, a lányoknak kötelező a szoknya, míg a fiúknak a nadrág. 

Miért nem hordhat egy lány nadrágot?

Ez nagyon nehéz helyzetbe hozza azokat a gyerekeket, akik egyik nembe tartozónak sem érzik magukat, vagy épp a biológiai nemüktől eltérően szeretnének öltözködni. De a kamasz lányokkal sem tisztességes: sok iskolában éppen a térd fölött véget érő miniszoknya az elvárt viselet, így mondjuk egy nehéz napjait élő lány nem mehet aznap egy bő, sötét színű nadrágban – vagy bármikor hosszúnadrágban, esetleg hosszú szoknyában – iskolába. Ehhez vegyük hozzá az egyenruhák túlszexualizálását és a túlzott vonzalmat a formai öltözetben feszítő diáklányok iránt, máris el tudjuk képzelni, sokan hogy érzik magukat nap mint nap. 

A dacról mint gyermeki-tinédzserkori erőről még nem is ejtettünk szót. Persze jó ötletnek tűnhet, hogy ha szülőként nem tudjuk elérni a gyerekünknél, hogy úgymond normálisan öltözködjön, és attól tartunk, majd a munkahelyére is szakadt farmerban akar bejárni, akkor majd az iskola megneveli. Ám a kötelezően a gyerekekre erőltetett szabályok ritkán szülnek valódi belső motivációt – annál inkább ellenállást. 

A jó öreg kék iskolaköpeny

Pont emiatt nagyon kevesen emlékszünk vissza jó szívvel a nejlon iskolai köpenyekre és a mindent megmutató, tapadós tornadresszekre, amelyeket ránk erőltettek a rendszerváltás előtt. A szovjet minta követése nem igazán sült el jól: hiába érte el a kitűzött célt, azaz uniformizálta a diákokat, a kellemetlen anyagból készült formaruhákat szinte mindenki utálta. Bár tény, hogy az alatta viselt ruhát megvédte a koszolódástól, és a kötelező sapkaviselést is elengedték a hatvanas évektől.

Majdnem újra kötelezővé tették

2012-ben az oktatási államtitkár megemlítette, hogy talán újra kötelezővé tennék az iskolaköpeny viselését. Ecsetelte az iskolai egyenruha előnyeit: erősítené a fegyelmet, az összetartozás érzését, s még a gyerek ruházkodási költségeit is csökkentené. Ez azonban nem talált pozitív fogadtatásra, és szerencsére az állami iskolákban továbbra sem kötelező semmiféle egyenruha. Mivel a hazai magániskolákban inkább a hagyományos nyugati egyenruhák mintáját követik, a köpeny okafogyottá vált. Mára már sehol sem találkozni vele, egyfajta gyerekkori otthonkává szelídült emlékeinkben.

(Címlapkép: Fortepan / Bauer Sándor)