A férfiak szerepvállalása a családban egészen átalakult. Nem csak a házimunkához állnak ma már másképpen, hanem az apai szerepkört is egészen más irányból közelítik meg.
Régmúlt időkben az apa szerepe a családban egészen más volt, mint ma. A legtöbb társadalomban a férfit a család anyagi biztonságának felelőseként látták: ő volt az, aki dolgozott, pénzt keresett, és ezzel biztosította a megélhetést. A gyermeknevelés viszont elsősorban a nő feladata volt. Az apát gyakran távolságtartó, szigorú, de tekintélyt parancsoló figuraként ábrázolták, akihez a gyerekek tisztelettel, de némi félelemmel viszonyultak. Ebben az apaképben az érzelmi kötődés egyáltalán nem hangsúlyos, az apa szülői szerepköre kimerült a szigorban és a bölcs példamutatásban, de támaszt a gyerekek nem nagyon kereshettek nála.
Az elérhetetlen apa
Ez a szemlélet szorosan összefüggött a kor gazdasági és társadalmi szerkezetével. A férfiak hosszú órákat dolgoztak, gyakran fizikailag megterhelő munkát végeztek, így természetes volt, hogy a családi élet nagy részéből kimaradtak. Az anya feladata volt a háztartás vezetése és a gyerekek nevelése, miközben az apa inkább a család „fejeként” működött – olyasvalakiként, akinek szava törvény volt, de a mindennapokban nem igazán volt jelen.
A 20. század második felétől azonban lassan megindult a változás. A nők egyre nagyobb számban vállaltak munkát, és a hagyományos nemi szerepek ezzel fokozatosan fellazultak. A társadalmi gondolkodás is átalakult: egyre többen kezdtek arról beszélni, hogy a gyermeknevelés nem kizárólag az anyák dolga, hanem a szülők közös felelőssége. Ez a szemléletváltás az apák számára is új lehetőségeket nyitott meg: már nemcsak a „kenyérkereső” szerepben kellett helytállniuk, hanem a családi élet aktív részeseként is.
A modern felfogás
A modern apaság lényege, hogy a férfi nem csupán anyagi biztonságot nyújt, hanem érzelmi és gyakorlati támaszt is.
Az új kutatások szerint a mai apák egyre tudatosabban vesznek részt gyermekeik életében: nemcsak elviszik őket iskolába vagy edzésre, hanem beszélgetnek velük, közösen játszanak, segítenek a tanulásban, és részt vesznek a mindennapi gondoskodásban is. Az apa már nem a háttérben meghúzódó szereplő, hanem aktív, és ami talán még ennél is fontosabb, érzelmileg jelenlévő szülő.
A legfontosabb változások
Egy újabb tanulmány szerint az apai részvétel négy fő terület köré szerveződik: érzelmi támogatás, gondoskodás, tanulási segítség és példamutatás.
Az érzelmi támogatás azt jelenti, hogy az apa figyel a gyermeke érzéseire, beszélget vele, és segít neki feldolgozni a nehézségeket. A gondoskodásba beletartozik minden, ami a mindennapi élethez kapcsolódik: étkezés, öltözködés, játék, közös időtöltés. Az oktatási részvétel pedig azt mutatja, hogy az apák egyre többet segítenek a tanulásban, elmennek a szülői értekezletekre, és érdeklődnek a gyerekek iskolai életéről. A példamutatás talán a legmélyebb hatású: a gyerekek nemcsak azt figyelik, amit az apa mond, hanem azt is, ahogyan él, dolgozik, reagál a problémákra, vagy éppen bánik másokkal.
Ezek a változások a család egészére is kihatnak. Az olyan háztartásokban, ahol az apa aktívan részt vesz a gyereknevelésben, a családtagok közötti kapcsolat általában szorosabb, a kommunikáció nyíltabb és kevesebb a feszültség.
A párkapcsolat is kiegyensúlyozottabb lehet, hiszen már nem a nőre terhelődik a gyereknevelés és a háztartási feladatok, hanem azokat a szülők megosztva viselik, így a nőnek is több ideje marad az anyaszerep mellett a párkapcsolat ápolására.
A kutatások szerint azokban a családokban, ahol az apa a „modern apaszerep” híve, a gyerekek érzelmileg stabilabbak, magabiztosabbak, és jobban teljesítenek az iskolában.
Nem csak a családnak, apának is jó
Az apák bevonódása a gyermek életébe nemcsak a gyerek számára előnyös, hanem magát az apát is jelentősen gazdagítja.
Sok férfi számol be arról, hogy az apaság révén türelmesebbé, empatikusabbá vált, és másként látja a világot. A gyerekekkel való közös idő nemcsak kötelesség, hanem élmény és tanulási folyamat is.
Természetesen az új szerepek nem alakulnak ki egyik napról a másikra. Sok apa még ma is nehézségekbe ütközik, amikor szeretne több időt tölteni a családjával. A hosszú munkaidő, a munkahelyi elvárások és a társadalmi sztereotípiák – miszerint a gyereknevelés „női feladat” – még mindig korlátokat szabnak.
Különösen megnehezíti az apaszerep átalakulását, hogy nincsenek követhető példák, minták arra vonatkozóan, hogyan álljanak helyt az új szerepkörben, hiszen az előző generációkban még csak elvétve lehetett ezzel az apatípussal találkozni.
Az utóbbi években azonban egyre több országban próbálnak segíteni ezen a helyzeten. Az apasági szabadság, a rugalmas munkarend és a családbarát munkahelyi programok lehetőséget adnak arra, hogy az apák ténylegesen jelen lehessenek gyermekeik életében. Ugyanilyen fontos az anyák támogató hozzáállása is: amikor a pár mindkét tagja elfogadja, hogy a nevelés közös felelősség, akkor az apák is bátrabban vállalják az új szerepüket.
Ha tetszett ez a cikk olvad el, mi az, amit minden szülőnek meg kell tanítani a gyerekének.
