A gyerekek sokkal több dolgot észrevesznek és megfigyelnek, mint gondolnánk. Éppen ezért kár alakoskodnunk vagy titkolóznunk előttük, mert úgyis lelepleznek bennünket.
Nem véletlenül mondják, hogy a tetteink, cselekedeteink nagyobb hatással vannak a gyermekeinkre, mint a szavaink. A mozdulataink, gesztusaink, társasági viselkedésünk vagy a házastársunkhoz való közeledésünk többet mond számukra ezer szónál. Bizony, ők sokkal komolyabban analizálnak bennünket, mint amennyire mi odafigyelünk a tetteink súlyára. Éppen ezért itt az ideje, hogy kicsit tudatosabban viselkedjünk, és tisztában legyünk azzal, milyen üzenetet közvetítünk valójában a gyermekeink felé.
5 dolog, amit kár titkolnod a gyermeked előtt, mert egyből kiszúrja
Az önazonosság, valamint az, hogy a cselekedeteink és a szavaink összhangban legyenek egymással, alapvető kellene, hogy legyen. Ám valljuk be, ezt nem mindig könnyű betartani, és olykor megpróbálunk kicsit ferdíteni a valóságon. De lássuk, melyik az az 5 helyzet, amelyben a gyermekeink hamarabb lelepleznek bennünket, mint gondolnánk.
1. Mi a véleményed másokról
A gyerekek szuper jól dekódolják a metakommunikatív jeleket.
A mimika, a gesztusok, a mozdulatok, sőt még a testtartás is rengeteg információt hordoznak számukra.
Azt hinnéd, hogy nem veszik észre, amikor kedvesen beszélsz valakivel, majd mikor elfordulsz, forgatod a szemeidet – pedig feltűnik nekik. Ahogyan azt is, amikor húzod a szádat az anyósodra, szúrós szemmel nézel a férjedre, idegesen rágod a körmöd vagy birizgálod a hajad egy társaságban, vagy ha azt mondod, „minden rendben”, de közben remegsz a dühtől.
Ahhoz, hogy egy gyermek megfelelően ki tudja fejezni az érzéseit, a nonverbális és verbális kommunikáció összhangjára van szükség, amihez fontos, hogy tőled is ezt lássa.
Nyugodtan lehetsz vele őszinte (és másokkal is). Elmondhatod neki az érzéseidet pár szóban, pl. „rosszul esett, amit a mama mondott”, „nem mindenben értünk egyet apával, de majd megbeszéljük a dolgot”, „kicsit izgulok, mert nem sok embert ismerek ebben a társaságban”. Ezek alapján ő is könnyebben és nyíltabban kifejezi majd az érzéseit, hiszen tőled is ezt látta.
2. Hogyan viszonyulsz a saját testedhez
A gyerekek nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a felnőttek mit gondolnak a saját testükről, és hogyan vélekednek mások megjelenéséről. Megfigyelik, hogyan nézed magad a tükörben, és mennyire vagy elégedett a külsőddel. Észreveszik, ha feszengsz a fürdőruhában, ha folyton takargatod magad, vagy ha soha nem akarsz a kamera elé kerülni.
A felnőttek hozzáállása saját és mások megjelenéséhez alakítja azt, ahogy a gyermekek tekintenek a saját testükre, valamint ahogy megítélnek másokat. Éppen ezért kerüljük az önostorozást és a többi ember hangos bírálatát. Egy kisgyermeket nem zavar az, ha valaki magas, alacsony, sovány vagy elhízott – egészen addig, amíg fel nem hívjuk a figyelmet ezekre. „Hú, de vastag a combom, fogynom kellene” megjegyzések helyett inkább mutassunk példát az egészséges életvitelre.
3. Melyek számodra a valós értékek
A gyerekek értékrendjét a szülők alakítják, de nem a szavaikkal, hanem a tetteikkel. Ne mondd neki, hogy az őszinteség fontos, ha utána megkéred rá, hogy tagadja le a korát, mert akkor olcsóbb a strandbelépő. Hiába papolsz az olvasás fontosságáról, ha a gyermekeid sosem látnak könyvet a kezedben, vagy mondod azt, hogy a mobiltelefon-használat rossz, miközben egész nap azt nyomkodod.
Teljesen mindegy, hogy miről tartasz nekik kiselőadást, a gyermekeid értékrendjét az fogja alakítani, amit a viselkedéseddel képviselsz.
4. Milyen a kapcsolatod az étellel
Ha mindig mást eszel, mint a család többi tagja; ha csak csipegetsz, mert folyton diétázol; ha kihagyod az étkezéseket, vagy bűntudatod van evés után, az mind hatással van a gyermeked későbbi étkezési szokásaira, ugyanis ők ezeket megfigyelik. Ez később egészségtelen étkezési szokások kialakulásához vezethet, ezért fontos az evéshez való pozitív hozzáállás és a megfelelő táplálkozás kialakítása a család minden tagja számára.
5. Mi a véleményed a gyermeked képességeiről
A gyerekek nagyon jók abban, hogy kihallgassák, mit mondanak róluk a szüleik. Lehet, hogy úgy tesznek, mintha teljesen belemerültek volna a játékba, ám közben nagyon is jól hallják (és jellemzően értik is) a felnőttek beszélgetését. Éppen ezért nagyon fontos, hogy figyelj arra, amit másoknak mondasz róla. Nem jó ha „elárulod őt” azzal, hogy felidézel egy számára kellemetlen szituációt másoknak, vagy ha mindenkinek elmondod, ha valami rosszat tett. Kerüld azt is, hogy mások előtt becsméreld, vagy a képességeire tegyél megjegyzést, még akkor is, ha azt gondolod, hogy éppen nem hallja. Még kellemetlenebb, ha látványosan sutyorogsz a másik szülővel.
„Az én fiam biztos nem tudja ezt megcsinálni, nem túl jó a mozgása, és kevésbé ügyes a sportokban” – az ilyen és hasonló megnyilvánulások (még ha esetleg igazak is), negatívan befolyásolhatják az önbecsülésüket és az énképüket, mindamellett, hogy a gyermek és a szülő közötti bizalmi kapcsolatot is rontják.
Az elmúlt évtizedekben számos jelzővel illették azokat a gyerekeket, akiknek nincsen testvérük. Ebből a cikkünkbőlkiderül, mi igaz az egykeséggel kapcsolatos sztereotípiákból.
