A narcisztikus szülő gyakran választ egy aranygyereket, ám a kiemelt figyelemnek súlyos ára van. Pszichiáter szakértőnk segítségével járjuk körbe, milyen okai és milyen következményei vannak, ha a gyermekkor narcisztikus szülővel telik.
Nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor egy szülőnek nem a saját gyereke a legfontosabb. Egy narcisztikus anya vagy apa számára azonban nem a gyereke boldogsága vagy érzései, hanem kizárólag saját maga van mindig a központban.
Nem érez, nem tanul és nem szenved
Egyre többször hallani, hogy arra, aki szeret a központban lenni, vagy élvezi, ha dicsérik, azonnal rásütik a narcisztikus bélyeget. Ahhoz azonban, hogy valakiről kimondják, narcisztikus személyiségzavarban szenved, ennél sokkal komolyabb kritériumoknak kell teljesülnie.
„Ahogyan minden orvosi értelemben vett személyiségzavarnál, ebben az esetben is három alapvető jellemző van jelen az egyén jellemében; nem érez, nem tanul és nem szenved – mondja dr. Belső Nóra pszichiáter. Aki narcisztikus, abból teljesen hiányzik az empátia, nem tudja magát mások helyzetébe beleképzelni. Nem tanul a hibáiból, és rendszeresen ugyanazokat a mások számára fájdalmas tetteket követi el. Eközben csak arra vágyik, hogy folyamatosan a középpontban legyen, és mások viselkedését is csak azon a szemüvegen keresztül tudja nézni, hogy ez az ő életére milyen hatással lehet.
És mivel képtelen a szeretetre – valójában saját magát sem tudja elfogadni –, sajnos a gyerekei esetében sem tud önzetlen, pozitív érzelmeket érezni.”
Dr. Belső Nóra szerint a narcisztikus szülő gyakran manipulálja a gyereket, a saját hibáiért is őt okolja, sőt, akár meg is szégyeníti. Eközben igyekszik kontrollálni az életét, gyakran tetszeleg az áldozat vagy a mártír szerepében.
A narcisztikus szülő eszközként használja a gyereket, hogy bizonyítsa önmaga nagyságát. Esetükben sokszor előfordul, hogy a saját, meg nem valósult álmaikat próbálják megvalósítani általa, vagy így akarják kivívni mások elismerését.
„Sokszor a legjobb hírű iskolába viszi a gyereket, és nem azért, mert ezt a gyerek szeretné, hanem ezzel is azt akarja elérni, hogy őt csodálják – magyarázza a szakember. Gyakran a közösségi oldalain is azt közvetíti, hogy mindent megad a gyermekének, ám közben bántalmazza, lekicsinyli és lelkileg terrorizálja. Már óvodás korában azzal ijesztgeti, hogy ha ezt vagy azt nem teszi meg, akkor nem fogja szeretni. Ezzel pedig a gyermek kicsi korától azt érzi, hogy a szeretetért meg kell felelni, ha pedig hibázik, elveszítheti a szülő figyelmét.”
Megadja magát, lázad vagy azonosul
A narcisztikus szülő – ha több gyereke van – gyakran választ magának egy aranygyereket. Ő kiemelt figyelmet kap, ami a többieknek akár rosszul is eshet, pedig ennek a „törődésnek” óriási ára van.
„Általában az lesz az aranygyermek, aki a legkönnyebben befolyásolható érzelmileg” – mondja a pszichiáter.
A testvérek akár érezhetnek irigységet is, hiszen rájuk egyértelműen kevesebb energiát fordít a narcisztikus szülő, ugyanakkor kevesebb bántást is kapnak. Nekik van esélyük arra, hogy egészséges lelkivilágú felnőttek legyenek.
„Az aranygyermekre azonban teljesen rátelepszik, kiköveteli, hogy a gyerek úgy viselkedjen, olyan eredményeket érjen el, ahogyan ő azt elképzelte, de természetesen nem a gyerek érdekében, csupán azért, hogy őt csodálják.”
„A gyerek aztán háromféle módon viselkedhet ebben a helyzetben, amely leginkább a kamaszkorban csúcsosodik ki, amikor már szeretné kijelölni a határait. Előfordul, hogy mivel szeretné elkerülni a konfliktust és a bántást, inkább megadóvá válik, és igyekszik megfelelni a szülő perfekcionista elvárásainak. Ennek ellentéteként viszont az is előfordulhat, hogy a gyerek szélsőségesen lázad, akár dekadens viselkedésig is elmegy. A harmadik pedig, hogy azonosul a szülő magatartásával; ő maga is hasonlóan viselkedik, így próbál megbocsátani a tönkretett gyerekkoráért.”
Egy narcisztikus hálójában
Mivel a narcisztikusok gyerekei azt élik meg, hogy nem kapnak feltétlen szeretetet, nagyon nehezen tudnak kötődni, és ez később a párkapcsolataikra is rányomja a bélyegét.
„Sokszor a már jól ismert játszmákat választják, és egy narcisztikus hálójába kerülnek, de az is előfordulhat, hogy ők maguk viselkednek így, és nyomorítják meg a partnerük életét – mutat rá a következményekre pszichiáter szakértőnk. Gyakran javasoljuk, hogy akik ilyen kapcsolatban élnek, inkább lépjenek ki belőle, mert minél tovább tart, annál nehezebb a felépülés. Akinek a gyerekkora narcisztikus szülővel telt, fontos, hogy minél hamarabb eljusson szakemberhez, mert akár 1-2 éves terápia is szükséges, amikor is visszamegyünk a gyermekkorig, és kialakítjuk az egészséges működést. Ha valaki azonban 40 éves kora után akar ezen dolgozni, már nincs könnyű dolgunk. Ugyanakkor, a felnőtt én tud változni, ha akar; ilyenkor szó szerint meg kell tanítani, hogy adott helyzetekben hogyan viselkedhet úgy, hogy másokat ne bántson.”
És vajon mi állhat annak hátterében, hogy valaki narcisztikus lesz?
„A legtöbb esetben a negatív önkép hátterében elhanyagoltság áll, illetve hogy gyermekként nem tudta soha megélni az érzelmi biztonságot. Ugyanis a kisebbeknek és nagyobbaknak is nagyon fontos, hogy érezzék, feltétel nélkül elfogadják őket. A másik szélsőség, ha túlzottan sok elismerést kap, olyan esetekben is, amikor valójában nem szolgált rá. Így aztán természetessé válik a folyamatos külső megerősítés, és egy idő után ez lesz életének központi témája” – világít rá a jelenség okaira dr. Belső Nóra pszichiáter.
Ha kíváncsi vagy, milyen személyiségzavar okozhat problémát a párkapcsolatban, olvasd el ezt a cikkünket is.
