A nyár a gyerekek nagy kedvence: a szülők komoly része ugyanakkor mégis a tanév kezdetének örül, és ebben nincsen semmi szégyellnivaló.
Amikor ezeket a sorokat írom, épp egy ritka, esős és hűvös napját írjuk a nyárnak. A gyerekeim éppen megőrülnek attól, hogy nem mehetnek fürdeni, szappanbuborékot fújni, gyíkot lesni, és egyéb, tipikusan nyári tevékenységeket űzni, helyette percenként váltja egymást a mesenézésért könyörgés és a karomba kapaszkodás. Hogy milyen gondolatok kavarognak bennem, ha az ősz eszembe jut? Egyértelmű: hogy de jó lesz, ha azért be lehet vinni már őket iskolába, óvodába.
A nyár jó, de…
Félre ne értse senki: már eddig is jó nyarunk volt, és vár még ránk sokféle élmény a hátralevő hetekben is, ráadásul szeptember elsejével kapcsolatosan kicsit vegyesek az érzéseim, hiszen most először kell majd két intézménybe vinnem két gyereket, a korábbi ovis csoporttársak egyike ugyanis megkezdi az iskolát, másikuknak ugyanakkor van még két éve az oviban.
Milyen lesz az iskola, a logisztika, az osztály, hogyan alakul az évről évre formálódó óvodai vegyes csoport? Ha a szorongó énem veszem elő, akkor rengeteg a megválaszolandó kérdés, amin bőven lehet aggódni.
Tény ugyanakkor az is, hogy két nátha közt lesz egy, vagyis immár két olyan hely, ahova leadhatom a gyerekeket – ráadásul a suliból már nem küldik haza egy kis szipogással sem a nebulókat. Ameddig ők tanulnak, játszanak, addig majd csendben dolgozhatok, vagy akár házimunkát is végezhetek. (Most éppen a föld létező össze gyümölcsét sorolják fel, minden fajtát legalább kétszer említve.)
A gyerek otthon nyílik meg igazán
Amikor a pandémia miatti lezárások az iskolákat és az óvodákat elérték, sokan kárörvendtek a közösségi oldalakon: na, most a szülők megtudják, milyenek is a valóságban gyermekeik! Az első pillanattól értetlenül olvastam az ilyen és ehhez hasonló kommenteket:
naiv dolog azt hinni, hogy egy szülő ne látná át azt, hogy gyermekeinek cuki, jó, előnyös tulajdonságai mellett milyen rosszabb, vagy nehezebben kezelhető jellemzői vannak.
Efölött egész egyszerűen lehetetlen elsiklani, mert a gyerek otthon mutatja csak meg igazán, milyen akkor, ha nincsen jó formában.
Vagyis inkább itt mer igazán önmaga lenni, ennek minden negatívumával együtt. Annyira biztonságban érzi magát, hogy az oviban tökéletesen szófogadó csemete lefekszik indulás előtt a bejárati ajtó elé hisztizni, végképp nem hajlandó enni az ebédből, pedig a menzán mindet megkóstol, és hasonló vásottságok. Persze igazából nem vásottságról van szó, hanem arról, hogy nem húz álarcot egy pillanatig sem, ami a legnagyobb elismerés a szülő számára.
Ezért lesz jó a tanév kezdete
Mindennek köszönhetően azonban a nyár amellett, hogy élményekkel tölt fel és lehetőséget ad arra, hogy a gyerek kicsit kívül kerüljön saját mindennapjain, ezáltal feltöltődjön, egy szülőnek bizony roppantul fárasztó is egyben. Amellett, hogy meg kell oldania két és fél hónap gyermekfelügyeletét, minőségi időt is nyújtva gyermekének, ez pedig fárasztó.
Úgy könnyebb lenne, ha ő maga is szünidőt kapna erre a tíz hétre, de ez még viccből sem jut senkinek sem eszébe, helyette inkább mindenki igyekszik elég jó szülő lenni ezekben a sűrű hónapokban is.
Ha időről időre eszedbe jut, hogy milyen jó lesz majd szeptembertől, ne szégyelld magad egy cseppet sem: nem vagy egyedül.
