Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Norland College brit főiskola nem arról híres, hogy az itt kapott diploma a világon a legértékesebb, mégis olyan elit hely, hogy akinek sikerül bekerülnie, az egész életében hálás marad érte. Meg persze a fizetéséért is, ami ahhoz képest, hogy gyermekfelvigyázóként, azaz dadusként dolgozik, meglepően magas.
A történelmi Bath városában található, 1892-ben alapított Norland College teljes mértékben hagyománytisztelő: a diákok viktoriánus egyenruhát viselnek, és mindent tudnak a brit illemszabályokról és viselkedési protokollokról. Erre szükségük is van, ugyanis jellemzően a felső tízezer, sőt a királyi családok gyermekeinek felvigyázása lesz a munkájuk. Nem lehetnek illetlenek, tolakodók, nem sérthetnek meg egyetlen íratlan szabályt sem.
Ugyanakkor a fehér kesztyű és az illedelmes kalap ellenére a Norland nannyk (így nevezik őket) felkészülnek a modern világ veszélyeire is. Az egyik pillanatban még élethű műanyag csecsemőkön gyakorolják az újraélesztés fortélyait, a másikban már ugyanazt a babát a karjukban tartva önvédelmi fogásokat, rúgásokat mutatnak be. Érteniük kell a személyi védelemhez, az internetes biztonsághoz, a technikai részletekhez is. Több évszázadot felölelő tudás birtokába jutnak, amire szükség is van, hiszen egy királyi család csemetéjét (György hercegre is egy Norlandben végzett dadus vigyáz) el akarhatják rabolni váltságdíjért cserébe, és tudni kell a riasztót kezelni mondjuk, Mick Jagger otthonában.
Mit tud egy Norlandet végzett dadus?
A Norland College elsőre ugyan furcsának tűnhet, hiszen semmi mást nem tanulnak három éven át a diákok, csak a gyermekfelvigyázást. Szülőként nem feltétlenül ilyen karriert szánunk a gyerekünknek: bébiszitternek tinédzser lányok vagy más országból érkező, munkát nehezen találó nők szoktak állni némi zsebpénz reményében, ez a munka általában nem tartozik sem a megbecsült, sem a jól fizetett karrierlehetőségek közé.
Micsoda fizetés!
Ehhez képest a Norland nannyk nem véletlenül áldoznak olyan sok időt és pénzt a képzésbe: hiába „csak” bébiszitter lesz belőlük, olyan magas bérezésért dolgozhatnak, amiről még az orvosok is csak álmodni mernek. Megbecsültségük kimagasló, a családok versenyeznek értük, és az a vicc járja brit körökben, hogy ők az egyetlen dadusok, akik lakást képesek venni maguknak Londonban. Az iskolát elvégző diákok mindegyike talál jól fizető munkát, s ebből még csak ki sem lehet öregedni. Ennek megfelelően sok a jelentkező az iskolába minden évben, 240-en versengenek 100 helyért. A személyes interjúkon győződnek meg róla a tanárok, hogy valóban elkötelezett diákot vesznek fel – s nem csak lányokat. Nagyon ritkán (ötszázalékos arányban) ugyan, de fiatal férfiak is jelentkeznek, és képzett gyerekvigyázóvá válnak.
Még a babakocsit is meg tudják védeni
De nincs is olyan vészhelyzet vagy szituáció, amire ne képeznék ki őket. Kórházakba és bölcsődékbe járnak gyakorlatot szerezni. A betegségek felismerésétől a súlyos balesetek ellátásán át a táplálás, biztonság, az agyi fejlődés, testmozgás fondorlatait úgy ismerik, mint legalább egy védőnő. Autót úgy vezetnek, mint egy profi, felkészítik őket a balesetek elkerülésére, vizes vagy jeges úton való közlekedésre is. Főzni és varrni elit szinten képesek, ezért is viccelnek azzal, hogy az itt végzett dadusok Mary Poppins és James Bond képzeletbeli szerelemgyerekeként küzdenek meg minden nehézséggel. Egyikük például az egyik múzeumba ragadva jelen volt a rá bízott gyerekkel a 2017-es westminsteri terrortámadásnál. Kiképzésének hála hosszú órákon át volt képes nyugodt maradni és megfelelően gondoskodni kis védencéről.
Elviselni a sztárokat
A magas fizetés és a kiképzés ellenére vannak dadusok, akik nem életük álmának megvalósítását tapasztalják meg. A hírességek különcségeit, nemtörődömségét, pózolását folyamatosan el kell viselniük, muszáj olykor önkényes szabályokhoz alkalmazkodniuk, és bármikor kirúghatják őket valamilyen apróság miatt. Hiába a neves iskola, több családban a dadus csak a személyzet tagja, egyfajta modern szolga, akit úgy utasítgathatnak, ahogy szeretnének. S ha elbocsátják őket, vagy ők nem bírják már a gyűrődést, még csak nem is panaszkodhatnak: a diszkréció elsődleges ebben a világban. Ahogy az is, hogy kinézetük, értékrendjük képviselje az iskolájukat: nem dohányozhatnak, nem ihatnak alkoholt, nem lehet tetoválásuk, piercingjük vagy rövid hajuk, nem rágózhatnak, nem ehetnek gyorsételeket. Ők példaképek a gyerekek számára, ezért minden percben úgy is kell viselkedniük. Akkor is, ha a rájuk bízott gyerek szülei egészen másképp élnek.
