Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az ikrek megérzik, amikor az egyiknek fáj valamije? Vagy ez csak tévhit? Egy biztos, egészen máshogy kapcsolódnak egymáshoz az ikrek, méghozzá egy külön nyelvvel, amit rajtuk kívül senki más nem beszél. Még az anya sem.
Minden iker szoros kapcsolatban van egymással, hiszen már az anyaméhben is együtt voltak. Hármasikerként állíthatom, hogy ez a kötelék bár néha meglazul, minden kapcsolatnál erősebb. "Már anya hasában is egymást öleltük" - szoktuk mondogatni mi, ikrek. Mi és társaink, hiszen egy iker mindig nyitott sorstársaira, elvégre csak ők értik meg, hogy milyen ez a közelség. Nekem is számos ilyen ismerősöm van, közülük a Boros lányok a legkülünlegesebbek, akik között olyan erős ez a szál, hogy megérzik, ha az egyiknek fáj valami. "Néhány nap elteltével szültünk mindeketten, nem mondjuk, hogy kétszer éltük át a vajúdás fájdalmát, de megszenvedtük egymás szülését is" - mondják a lányok. Ikerestevéreim és én nem érezzük meg, ha valakinek fájdalma van, viszont annyira erős szimbiózis van közöttünk, hogy hangokból vagy mozdulatokból is tökéletesen értjük egymást. Ez a mi titkos nyelvünk, amiről most egy igazi szakértővel, egy ikres anyukával is beszélgettem. Kíváncsi voltam, hogy vajon a külvilág is érzékeli és érti-e az ikrek különös kommunikációját.
Az első akadály
„Önmagában egy gyermek születésére is nehéz felkészülni, nemhogy többre, majd következik a nevelés. Egyedül egy baba megnyugtatása, altatása, etetése is komoly kihívás lehet, nemhogy többé. Nekem két kezemre jutott két kicsi, képtelen voltam egy időben elvégezni mindent. Mire az egyiket tisztába tettem, addigra jött a másik, és mire az egyik elaludt, addigra felsírt a másik. Persze ma ismerünk ikres technikákat, mint a tandemetetés, de alapvetően az egész gyerekgondozás egy akrobatika” - Szilágyi Virág, az ikerSiker című könyv szerzője, majd hozzáteszi, ebből következik, hogy minden ikerbaba óhatatlanul megtanul várakozni, és elfogadja, hogy sírás közben nem tud rohanni hozzá az anya, aki felemeli és megnyugtatja, hiszen éppen a testvérét öltöztetni vagy eteti. Az ikrek érzékelik, hogy nincsenek egyedül, így hamar kialakul bennük az alkalmazkodás készsége, de ami a csecsemőkorban áldás, az később átok is lehet. Ilyen a szociális szeparáltság kialakulása, ami szintén feladja a leckét az ikres szülőknek.
A titkos nyelv ösztönös
Egyvalamit sehogy sem lehet elkerülni, a közös nyelvet. „Szerettem volna bölcsődébe vinni a fiúkat, de az akkori lakókörnyezetünkben erre nem volt lehetőség, ezért hárman maradtunk otthon, az ikrek és én. Érdekes volt látni, ahogy kialakult a közös testbeszédük, majd egy külön nyelvet alkottak maguk között, máig nem tudom, hogy mi mit jelent. Olyan volt, mintha saját kis verbális világot alkottak volna egymás megértésére. Később az óvoda előtt aggódtam, vajon hogyan viszonyulnak majd a társaikhoz és az új helyzethez, hogy nem vagyok ott velük, és legnagyobb örömömre éppen ekkor szembesültem azzal, hogy milyen jó nekik, hiszen soha nincsenek egyedül” – mondja Virág, és azonnal megmagyarázza, miért is jó ikerként megélni, ahogy kinyílik a világ. „A kiscsoportos gyerekek számára nagyon nehéz pillanat, amikor először maradnak egyedül a mamájuk nélkül, ezzel szemben az ikrek ott vannak egymásnak. Az első óvodai napon a fiúk nem szorongtak azért, hogy külön töltjük a következő órákat. Mindegyik nézett jobbra-balra, látta, hogy mellette van a párja, és már nem is tűnt olyan ijesztőnek az új környezet, mert együtt voltak.
Az ikergyerekek először mindig egymást keresik, és csak akkor pásztázzák a szülőket, ha valami bajt érzékelnek.”
Ebből következik, hogy a szoros kapocs az intézménybe szoktatással még szorosabb lesz, és automatikusan egymásra szűkül a figyelmük, együtt játszanak, egymást segítik. Erre csak az idő jelent megoldást, legyen szó bölcsődéről, gyakori játszótér-látogatásról vagy óvodáról.
Szorosabb kapcsolatban állnak, mint az egyszerű testvérek
Az ikrek közötti szoros kötelék olyan erősen személyiségük részévé válik, hogy kisgyermekkorban először mindig egymásra támaszkodnak, de később óhatatlanul is megtanulják az egyedüli létezést, hiszen a gyermeki kíváncsiság bennük is dominál. Tehát a személyiségük külön-külön is fejlődik, csupán abban a meggyőződésben, hogy mindig van mellettük valaki. Ehhez kapcsolódik az öltöztetés kérdése is, amiben megoszlanak a vélemények. A szakemberek javaslata szerint iskoláskor fölött már érdemes szabad választásuk szerint öltöztetni az ikreket, hiszen ilyenkor alakul ki bennük a megkülönböztetés képessége, amikor már képesek önállóan dönteni arról, mi tetszik nekik és mi nem. Az ikerpárok közötti viszony ettől nem lesz gyengébb, viszont az önállóságban támogatja őket, hogy saját megérzéseik szerint játszhatnak más játékokkal, forgathatnak más lapozót és járhatnak más pólóban. Később, a felnőtt életben is e szerint élnek: már egyedül, de annak tudatában, hogy van egy másik felük, akivel megélhetik a legbiztonságosabb kötődési formát.
