Mi, magyarok, különösen szeretünk büszkék lenni természeti szépségeinkre, találmányainkra, szürkeállományunkra. Szerencsére szép számmal sorakoznak is azok a nemzeti kincsek, amelyek joggal váltak hungarikumokká, köztük olyan szellemi termékek is, mint például a nemzetközi hírű Pető-módszer. Említésekor a legtöbben kerekesszékre, bordásfalra és labdákra asszociálnak, pedig az így képzett konduktorok MINDEN gyermek életéhez hatékonyan tudnak hozzájárulni.
A konduktív pedagógiára épülő Pető-módszerrel képzett konduktorok a korai szűrés alkalmával már egy néhány hetes csecsemő esetében is képesek kiszűrni bizonyos diszfunkciókat. Nem kellenek bonyolult műszerek, nincsenek űrtechnológiás gépek, csak tudás és profizmus van, maximalizmus, elhivatottság, szív és lélek.
A konduktor énekel, mondókákat skandál, kontaktust teremt még a legkisebb csecsemővel is, miközben a legapróbb rezzenésekből olvas. Egyszerű gyakorlatok segítségével feltérképezi a helyzetet, és ha diszfunkcióra bukkan, mielőbb megkezdi a célzott fejlesztést, bár a rehabilitáció még felnőttkorban sem késő.
A módszer lényege a „rávezetés”,
amiből a konduktív pedagógia terminusa is származik. A konduktor játékos tanulás útján végzett gyakorlatokkal vezeti rá az idegrendszert a fejlődésre.
Konduktori szűréssel vagy fejlesztéssel nem csak diszfunkció esetén érdemes élni. A mai gyerekek már abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy óvodában és általános iskolában is találkozhatnak hatékony módszereikkel. Dr. Frank Tamás, a Semmelweis Egyetem Pető András Kar Humántudományi Intézetének tanársegédje, aki a konduktorképzés iskolai specializációjában részt vevő hallgatókat heti két alkalommal terepre, vagyis általános iskolai tanítási gyakorlatra is viszi, a Dívány kérdéseire válaszolt.
A képzésben részt vevők nem tanítók, mégis komplex tanítói és fejlesztőmunkát is végeznek a kisiskolásokkal, hogyan zajlik mindez?
A konduktori hivatás nem csak munka, ehhez sok lelkiség és nagyfokú kreativitás is kell. Az iskolai specializációsokkal utolsó évükben 3-6 fős csoportokban 30-33 fős osztályokba járunk tanítási gyakorlatra, melyet gondosan előkészítünk. Első lépésként bemutatóórát látogatunk, ahol a tanító attitűdjét mérik fel hallgatóim, és a gyerekek dinamikáját, amihez később alkalmazkodnak. Megtörténik a tananyag kijelölése azokra az órákra, amelyeket majd az egyetemisták tartanak, egymás között beosztják a konkrét klasszikus tantárgyi tartalmakat, és felkészülnek belőle.
Az osztálytanító instrukciókkal lát el bennünket, létrejön egy nagyon inspiráló szakmai brainstorming, legyen a téma a múlt idejű igék, a szorzótábla vagy a Föld mozgásai. A didaktikai elemekkel tarkított óravázlat többszörös szűrőn megy át, amibe hallgatóink belecsempészik a fejlesztés területeit is. Innovatív óráikat mindig lelkesen várják a kisdiákok. Ha egy véletlenül elmarad, utána reklamálnak. Mi pedig minden megtartott órát alaposan kielemzünk, önreflexiók és visszajelzések ütköznek egy igazán inspiráló és támogató közegben. Sőt, olyanra is volt már példa, hogy egy hallgató elkeseredett, mert az órája nem sikerült elvárásainak megfelelően, és a gyerekek mentek oda hozzá vigasztalni.
Az efféle feltöltő visszacsatolás mellett lelkileg nagy hullámvölgyeknek van kitéve egy konduktor, és megterhelőbb helyzetekkel is szembe kell tudnia nézni néha. Segíti valami a hallgatókat feldolgozni a nehezebb élményeket?
Ezt a képzést nem lehet „fél lábbal” elvégezni. Mint minden segítő szakma, ez sem munka, ez hivatás. Egy bizonyos lelki attitűd megléte mindig is igazi „Pető-jelenség” volt, de poszt-covidos és háborús mindennapjainkban az oktatói munka a hallgatók felé még sokkal sokrétűbbé vált: a szakmai gondozás mellett folyamatos lelki ápolást is végzünk. A konduktor valóban olykor lelkileg nehezebb feladatokkal találja magát szembe, de egy gyermek ölelése, aki nem sajátja, de neki köszönhet valami soha addig át nem élt sikerélményt, és örömében a nyakába ugrik, mindent megérő élmény, amit átélni kész csoda.
Emellett, a PAK egy kis közösség, ahol nagyon odafigyelünk egymásra. Hallgatóink között évfolyamokat átívelő, virtuális „jó(l)lét verseny” zajlik: sportolásról, étrendről, mentális és lelki egészségükről is szól, s minden külső motiváció vagy kényszer nélkül napi 20-30 posztban osztják meg egymással legjobb tanácsaikat, élményeiket. A verseny szelleme jó értelemben megfertőzi és inspirálja őket, az egészet belengi a „Pető-lelkület”.
Ilyen képzés sehol nincs máshol a világon, és hazánkban is csak a Semmelweis Egyetem Pető András Karán, ami a minőség egyik garanciája is. Mekkora a kereslet erre a tudásra itthon és szélesebb körben?
Az orvosbiológia és a technológiák gyors fejlődése mellett a konduktív pedagógiára is egyre nagyobb szükség van, ezért legtöbb esetben hallgatóinknak már a képzés befejezése előtt külföldi vagy belföldi állásajánlat vagy éles szakmai tapasztalat van a zsebükben. Szaktudásuk iránt nagyon nagy a kereslet közintézményekbe, kórházakba, oktatási intézményekbe, utazó konduktori szolgálatokba.
Kifejezetten törekszünk is arra, hogy minél több gyerekhez eljussunk, minél többen részesülhessenek szűrésben, és ha szükséges, hatékony fejlesztésben is.
De a sikert nem adják ingyen. Hallgatóink bennünket, oktatókat is folyamatosan értékelnek, mi pedig tanuljuk magunkat, és azon vagyunk, hogy fejlődjünk szakmailag és emberileg is.
