Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akinek a családjában van kisgyermek, az biztosan legalább egyszer már tapasztalta, milyen az, mikor a gyerekek olyat mondanak, ami akkor is jobb kedvre derít minket, ha nem indult a legfényesebben a napunk.
A gyerekszáj az egy fogalom! Lehet kedves, aranyos vagy vicces, mindig kellemes pillanatokat okoz. Vannak olyan helyzetek, szavak, amik hosszú évek távlatából is mosolyt csalnak az arcunkra, de sokszor az idő elhomályosítja az emlékeket. Hogy ne tűnjenek el, érdemes lejegyezni, és húszévesen jót derülhet rajta a gyerkőc is, ha megkapja egy kötetben az aranyköpéseit.
A gyerekek és a szinonimák
Nálunk sokszor utazás közben születnek gyöngyszemek. Kisfiamnak említettem még indulás előtt, hogy fel kell vennem pénzt az automatából. Útközben már izgatottan fészkelődött, majd egyszer csak feltette a kérdést: – Anya! Hol van már az a kocsimata?
Külföld-belföld
Egy családi utazás alkalmával, amikor a fiam már nagyobb volt, épp arról beszélgettünk, hogy idegen országokban más nyelven beszélnek, majd szóba került, hogy elmegyünk-e Esztergomba. A négyéves húga erősen gondolkodott a hátsó ülésen, látszott rajta, hogy nagyon foglalkoztatja valami. Eltelt már legalább tíz perc, mire nem bírta tovább: – Anya! Esztergomban eszterül kell majd beszélni?
Korán kialakul a szelektív memória
Sokszor az is vicces, amikor a számukra nehezen kiejthető szavak helyett mást mondanak. Nálunk így lett a játszótérből jácitoj, a pudingból puling és a spenótból penót. Barátnőm kisfia a pedig helyett következetesen tebiget mond. Amikor ismételten megemlítette neki, hogy igazából azt úgy mondjuk: pedig, ez volt a felháborodott válasz:
– Micsoda? Van olyan szó, hogy pedig? Soha életemben nem hallottam még ilyet!
Megragadta a lényeget
Kisfiamnál a „j” az egy univerzális hang, nagyjából bármit helyettesíthet. Így hangzik egy utasítás játék közben: – Döjejöje! Döj hátja! – igen, jól olvastad: Dőlj előre! Dőlj hátra!
Már dolgozunk rajta, ezért amikor rosszul ejt valamit, visszakérdezünk. Egyik reggel magyarázott valamit az orráról, mire az apja visszakérdezett:
– Mi az az ojjom?
Amire érkezett a magától értetődő válasz:
– Amiben a fika van.
A ragozás nehéz ügy
– Anya! Az a fiú nem szereti a mackóját!
– Miért gondolod?
– Mert üti, rúgi és harapi!
Nézőpont kérdése
Szomszéd kisfiú eszmecseréje az apukájával:
– Apa, én nem akarok felnőtt lenni!
– Miért, kisfiam?
– Mert a felnőtteknek nagy kukijuk van, és én nem akarok nagy kukit!
Néha elég egy mondat is elég:
– Anya! Én képes vagyok hajlandónak lenni!
Amit mondanak, annak van értelme
Kedves ismerősöm 4 és 6 éves fiai szokták játszani, hogy ők a társ borzok. Mint megtudtam, a nagyobb unokatesóktól hallottak a filmről, aminek az a címe, hogy Társ Borz. Mert hát annak, hogy Star Wars, semmi értelme!
Anyukájukat arról is tudósítják, mi történik a konyhában:
– Apa egész reggel indián recepteket keresett a telefonján! – indián vagy indiai, végül is majdnem ugyan az.
Hibátlan logikájuk más téren is megmutatkozik. Már érdeklődnek a foci iránt, és az első labdarúgó, akiről hallottak, Messi volt. Ezért amikor játszanak, akkor egyikőjük Messi, a másik pedig... Közeli.
