Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Tedd már le azt a telefont, nézz inkább egy mesét!” – javasolják sokszor a tévézésen felnőtt szülők, és azt hiszik, ezzel igazán jót tesznek a gyereküknek. Sokak dilemmája, hogy vajon az okostelefon vagy a tévé okoz-e nagyobb kárt a gyereknek. Nos, a kütyüzős gyerekek szüleinek megnyugtatása érdekében érdemes megismerni a legújabb, tabudöntögető kutatási eredményeket.
A televízió és az okostelefon is életünk szerves részévé vált. Mindkettőt előszeretettel használjuk nap mint nap, mert sokkal könnyebbé teszik az életünket, beleértve a gyereknevelést is. Ha kell, könnyen kezelnek akár egy hisztirohamot, de még a legrettentőbb unalmat is elűzik, szemben azzal a millió játékkal, ami egy gyerekszobában tornyosul. De vajon jól tesszük-e, hogy gyermekeink érzelmi megnyilvánulásainak levezetését technikai eszközökre bízzuk? És ha igen, akkor mégis melyiket válasszuk?
Nem a mobiltól lesz hiperaktív a gyerek
A gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre gyakrabban használják az érintőképernyős eszközöket. A karantén alatt otthon töltött időszakban pedig még inkább a tabletekre, a laptopokra és az okostelefonokra került a hangsúly. Vagy a tanulás, az iskolai oktatás, vagy pedig a szórakozás részeként. Sok szülő aggasztónak találja, hogy gyermeke a karanténból szabadulva is előnyben részesíti a digitális eszközöket, és nem értik, miért nem inkább a televíziót kapcsolja be a gyerek. Gondolván, a tévé kevésbé ártalmas, mint a mobilozás.
Ez a feltételezés azonban téves. Erre nemrég az ELTE Etológiai Tanszéke Alfa Generáció Laborjának kutatói világítottak rá.
A szakemberek vizsgálatokkal igazolták, hogy – a tévézéssel ellentétben – a kisgyermekkori mobilozás nem okoz sem hiperaktivitást, sem figyelemzavart. Megfigyeléseik fordított irányú összefüggéseket tártak fel, vagyis azok a kicsik veszik többször a kezükbe a mobilt, akik viselkedészavarral küzdenek. Sőt, sokszor maguk a szülők adják oda nekik a készüléket, mert békésebb társaikhoz képest nehezebb őket lekötni és nyugalomra inteni.
A kutatást vezető Konok Veronika, az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor tudományos munkatársa kiemelte: kutatócsoportjuk azt is megállapította, hogy azok a gyerekek, akik óvodáskorban valamilyen viselkedési zavarral küzdöttek, kisiskolásként az átlagnál több időt töltöttek a mobiltelefon vagy a tablet pörgetésével.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a kutatók ellentétes ok-okozati összefüggést nem találtak, vagyis az, hogy óvodáskorban mennyit mobilozott valaki, nem jelezte előre az iskoláskori figyelemzavart és hiperaktivitást.
Nem a mobil miatt lesz magányos a gyerek
A kutatás eredményét érdemes fenntartással kezelni, és korlátozni az óvodások mobilozását még akkor is, ha a szakemberek szerint az okostelefon-használatnak jóval több előnye van, mint a tévézésnek. A túl sok mobilozás ugyanis függőséget okozhat, megnehezíti az elalvást, a hiszti melegágya lehet, és a kibocsátott rádióhullámok károsak az egészségre.
A digitális eszközök mellett érvként szól, hogy „az óvodásoknak gyártott mobilapplikációk sok esetben fejlesztő célúak és kevésbé túlingerlőek, mint például egyes rajzfilmek, vagy a nagyobb gyerekeknek készült, sokszor erőszakos játékok.”
Az idősebbek gyakran megfogalmazzák, hogy a digitális eszközök túlzott használata az oka annak, hogy a fiatalabb generációk társas kapcsolati nehézségekkel küzdenek, és mozgásszegény életmódot folytatnak. Az ELTE kutatóinak vizsgálata ezt a tévhitet is cáfolta. Mint kiderült, a gyermekkori mobilozás és a későbbi társas kapcsolati zavarok között nincs egyértelmű összefüggés.
Inkább mobilozzon, mint tévézzen
Nemcsak az ELTE kutatói, hanem amerikai tudósok is igen érdekes eredményre jutottak. A tengerentúli szakemberek azt vizsgálták, hogy hosszú távon vajon a televízió vagy az okoseszközök okoznak-e nagyobb kárt az agyunknak.
A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) szakfolyóiratban publikált tanulmányból kiderül, hogy a szellemi aktivitás, például az okostelefon, a tablet vagy a számítógép-használat kulcsfontosságú a demenciakockázat csökkentésében, ellentétben a tévézéssel, amely egy passzívabb ülő tevékenység.
Kijelenthető tehát, hogy a tévénézés vészjóslóan összefügg a későbbi demenciával, míg a kognitív szempontból komolyabb agyi aktivitást igénylő ülő tevékenységek, például a számítógép használata sokkal kevésbé kártékony, mint a tévézés.
Hiszen nem önmagában az ülve töltött idő, hanem a szabadidőben végzett ülő tevékenység típusa befolyásolja a demencia kockázatát, ugyanis a számítógép-használat során fellépő viszonylag nagyobb szellemi stimuláció bizonyos szempontból ellensúlyozhatja az ülés negatív hatásait.
