Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szeretet ünnepén, 1945 szentestéjén vált a tűz martalékává a nyugat-virginiai Sodder család otthona: a borzalmas tragédiában az olasz származású házaspár 10 gyerekéből 5 életét vesztette, legalábbis a hivatalos jelentés szerint. A szülők sohasem hitték el, hogy a gyerekek meghaltak a tűzben, ezért magánúton folytatták az ügy felderítését – a Sodder gyerekek eltűnése máig Amerika történelmének egyik legrejtélyesebb megoldatlan bűnügye.
Bírálták Mussolinit, ezzel kihúzták a gyufát
Az 1895-ben, Szardínia szigetén született Giorgio Soddu bátyjával együtt 13 éves korában vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol a George Sodder nevet felvéve vasúti munkásként dolgozott Pennsylvaniában, majd Nyugat-Virginia államba áttelepülve teherautó-sofőrként kereste a kenyerét. Idővel elegendő pénze gyűlt össze, hogy saját teherfuvarozási vállalkozást indítson – a helyi építkezésekről és bányákból szállította el a törmeléket –, feleségével, a szintén olasz származású Jennie Ciprianival és népes, tíz gyereket számláló családjával egy Fayetteville városhoz közeli, kétemeletes házban éltek viszonylag gondtalanul.
A többnyire olasz bevándorlók lakta vidéken a Sodder család az egyik leginkább köztiszteletben álló középosztálybeli famíliának számított, a családfő azonban időnként vitába keveredett a közösség egyes tagjaival, ugyanis nyíltan bírálta az óhazában regnáló Benito Mussolinit és fasiszta rendszerét. Dacára annak, hogy Amerika 1941 decemberétől háborúban állt Olaszországgal, a Duce támogatottsága nem csökkent a virginiai olasz közösség körében, Sodder ellenséges érzései pedig sokakban neheztelést keltettek.
1945 októberében, fél évvel Mussolini halála után egy Sodderéket meglátogató biztosítási ügynök összekülönbözött a családfővel a néhai diktátorral kapcsolatban, haragjában pedig megfenyegette őt, hogy házát felgyújtják, gyerekeit pedig megölik. Pár hónappal később, nem sokkal karácsony előtt a fiatalabb Sodder gyerekek arra lettek figyelmesek, hogy egy rejtélyes autó követi őket az iskolából hazafelé.
45 perc alatt porig égett a családi ház
Ilyen baljós körülmények között érkezett el a szenteste, amit az egyik fiú, a hadseregben szolgáló Joe kivételével a teljes Sodder család együtt töltött. A két szülő és 9 gyerekük december 24-én este békében lefeküdt aludni, 30 perccel éjfél után azonban Jennie telefonhívásra ébredt; a kagylót felvéve egy ismeretlen női hang szólt hozzá, a háttérben pedig kacagás és üvegcsörömpölés hallatszott. Téves hívásnak gondolva a dolgot, az asszony visszafeküdt aludni, a hallban sétálva azonban észrevette, hogy a függönyök nem lettek behúzva, és a kinti lámpák is égnek, ezért még gyorsan elrendezte a dolgokat.
Éjjel 1 óra tájban a családot egy, a tetőről jövő hangos koppanás zaja keltette fel álmából: legnagyobb megdöbbenésükre az egész ház füstben úszott, és fokozatosan bekebelezték a lángok. Jennie a legkisebb gyerekkel, az alig kétéves Sylviával gyorsan kimenekült a házból, miközben George, a 23 éves John, illetve a kamaszkorú George Jr. és Marion szintén sikeresen elhagyták az égő otthont; öt gyerek azonban bent rekedt a lángok között. Marion gyorsan átszaladt a szomszédhoz, hogy értesítse a tűzoltókat, a telefon azonban nem működött, így a hatóságok csak hosszú órákkal később értesültek a tűzesetről.
Eközben a családfő többször is megpróbált a bent rekedt gyerekek segítségére sietni, igyekezete azonban mindannyiszor kudarcot vallott, a létrának ugyanis rejtélyesen nyoma veszett, az udvaron álló vödrökbe belefagyott a víz (pedig télen éppen ezért sohasem szokták őket megtölteni), a család autói közül pedig egyik sem volt hajlandó elindulni. A kétemeletes, elegáns családi otthon háromnegyed óra alatt porig égett, mire a tűzoltók reggel kiérkeztek, már csak a romokat tudták eltakarítani; a rendőrségi vizsgálat szerint a tüzet kábelhiba okozta, Sodderék azonban kételkedve fogadták a jelentést, a teljes elektromos hálózat ugyanis alig néhány hónappal korábban lett kicseréltetve.
Tényleg meghaltak a tűzben a gyerekek?
Még ennél is nagyobb kételyre adott okot a házban rekedt öt gyerek, Maurice, Martha, Louis, Jennie és Betty sorsa: a hatóságok mindnyájukat halottnak nyilvánították, és kiállították az erről szóló hivatalos papírokat, a romok között azonban semmilyen emberi maradványt nem találtak a helyszínelők. A gyászoló szülők egy, a helyi krematóriumban dolgozó ismerősüktől megtudták, ahhoz, hogy a csontok elporladjanak, és ne maradjon utánuk semmi, legalább 1000-1100 Celsius-fokon kell égniük 2 órán keresztül, sőt, még hamvasztáskor is gyakran megmaradnak apró csontdarabkák, amiket utólag kell ledarálni. Ezzel szemben Jennie konyhai edényei sérülés nélkül vészelték át a tüzet, vagyis korántsem lángolhatott ilyen intenzitással a ház.
Hamarosan újabb ellentmondások is felszínre kerültek, melyek azt bizonyították, nem balesetről lehetett szó: a telefonok nem a tűz miatt nem működtek, valaki elvágta az út mentén a vezetéket, egy szemtanú pedig szenteste látott egy férfit autók akkumulátorának tönkretételéhez szükséges szerszámokkal ólálkodni a környéken. Szintén kérdés maradt, miért tartott hosszú órákig, mire az alig 4 kilométerre található tűzoltóállomásról kiérkezett a mentést végző kocsi. A Sodder házaspár hiába firtatta az ügyet a rendőrségnél, a hatóságok egyre agresszívabban hárították el a kérdéseiket, és zárkóztak el a lezárt akták újranyitásától.
Homályos tanúvallomások, még homályosabb nyomok
A családfő még az FBI segítségét is kikérte, a nyomozóiroda vezetője, J. Edgar Hoover azonban válaszlevelében sajnálattal értesítette őt, hogy szervezete országos méretű ügyekkel foglalkozik, és nem ártja bele magát kizárólag a helyi hatóságok jogkörébe tartozó esetekbe. A visszautasítást követően George magánnyomozót bérelt, aki hamarosan kiderítette, hogy a családot megfenyegető biztosítási ügynök tagja volt az esetet balesetként lezáró halottkémi bizottságnak.
Újabb szemtanúk is előkerültek, volt, aki látni vélte, amint emberek égő tárgyakat dobálnak be a Sodder-házba, más az eltűnt gyerekeket pillantotta meg egy furgonban, egy moteltulajdonos szerint pedig néhány nappal a tragédia után egy csoport gyerek szállt meg nála „olasz maffiózó külsejű” kísérőik társaságában; a rejtélyes telefonhívást intéző nőt is sikerült megtalálni, ő azonban elzárkózott a kérdésektől.
A homályos nyomok és kétes értékű tanúvallomások azonban nem vezettek sehová, miként az sem, amikor George egy újságban szereplő, Manhattanben készült fotón Bettyt vélte felfedezni: hiába utazott a lányt keresve New Yorkba, az őt talán befogadó család nem volt hajlandó találkozni vele. George később még egy országosan ismert washingtoni halottkémszakértőt is felfogadott, aki újra átvizsgálta a ház maradványait, és emberi csigolyamaradványokra bukkant, ezek azonban a laborvizsgálatok szerint sokkal régebbről származnak, és nem a tűzben sérültek meg.
A család sosem adta fel a reményt
A Sodder házaspár még ezután sem adta fel a kutatást, a Fayetteville mellett elvezető 16-os országút mentén óriásplakátot helyeztettek ki az öt eltűnt gyerek fényképével és a felhívással, miszerint 5000 dolláros jutalomban részesül, aki bármilyen hasznos információval tud szolgálni a hollétükkel kapcsolatban. A plakát 40 éven keresztül lógott az autóút mellett, mialatt többször is felrebbentek híresztelések a gyerekek sorsáról: érkezett hír, miszerint a legidősebb lány, Martha egy St. Louis-i apácazárdában él, mások Texasban hallottak pletykákat, megint mások Floridában, édesanyjuk egy távoli rokonánál „fedezték fel” a hiányzó gyerekeket, a szálak felgöngyölítése azonban egyik esetben sem vezetett eredményre.
A legkülönösebb fejlemény 1968-ban, több mint két évtizeddel a tűzvész után következett, amikor Jennie címére feladó nélküli boríték érkezett postán Kentucky államból, benne egy fiatal férfi fényképével, a fotó hátoldalán különös felirattal: „Louis Sodder. Szeretem Frankie bátyámat”. A képen szereplő férfi csakugyan hasonlított az eltűnt Louisra, a család így gyorsan magándetektívet bérelt, aki elutazott Kentuckyba, ott azonban nyoma veszett, és a titokzatos levélről és annak feladójáról sem derült ki semmi.
Az idős, betegeskedő George Soddert megrázta az újabb kudarc, és egy évre rá elhunyt, felesége húsz évvel később, 1989-ben követte őt a sírba, élete végéig hiába remélve, hogy megtudhatja, mi történt a tűzvész éjszakáján eltűnt gyerekeivel. A tragédia utolsó ismert túlélője, Sylvia Sodder 2021-ben hunyt el 78 éves korában; ő szintén rengeteg energiát fektetett testvérei felkutatásába, az utóbbi évtizedekben az internetet és a 21. századi technológiát is bevetve, mindhiába. A Sodder gyerekek sorsa máig megválaszolatlan rejtély, a rendőrség ugyanakkor továbbra lezártnak tekinti az ügyet, és mivel lassan 80 év telt a végzetes éjszaka óta, valószínű, hogy nem is nyitják meg újra.
