Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindannyiunknak vannak emlékei, tapasztalatai, félelmei, sejtései, véleménye, ahogy mindannyiunknak volt pelenkája, plüssmacija és cumija is. Meddig hagyjuk a cumit az aprócska szájban, a plüssmacit vagy alvórongyot a kézben és a pelenkát a popsin? Gyakorló nagymama, többszörös édesanya és több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező védőnő mondja el, mire érdemes figyelni.
Egy kisbaba legjellegzetesebb kellékei a cumi a szájban, a pelenka, valamint egy kellően összecsócsált rongy vagy plüssfigura a kézben. A látvány szívet melengetően cuki, de csak bizonyos korig. Először csak kétségek ébrednek a szülőben, hogy normális-e még ezek megléte, aztán pánikba esik, pedig a folyamat egyénre szabott, mindenkinél máshogy zajlik le, és máskor jön el a megfelelő pillanat. De azért vannak figyelmeztető jelek, tipikus jelenségek és átlagos életkor, amikor itt az idő.
Ha valaki felnevelt már pár saját gyermeket, és egy kezén sem tudja megszámolni az unokáit, akiknél aktívan besegít, már akkor is lehetne adni gazdag tapasztalatára az ügyben, de megkérdezett szakértőnk mindemellett még több évtizede gyakorló védőnő is, akinek a keze alatt sok-sok gyermek felnőtt. Tapasztalatait, szaktudását a cumival, az alvóronggyal, plüssfigurákkal, valamint a pelenkával kapcsolatban osztotta meg.
A cumi
Különböző felfogások vannak életben a szülők körében. Van, aki egyáltalán nem ad cumit a gyerekének, hanem a kis hüvelykujjal kínálja meg inkább. Ennek a leszoktatásnál az lehet a hátulütője, hogy a kis ujjacskát nem lehet egyik napról a másikra elvenni a gyermektől, ahogyan a cumit.
Ha eljön az idő, a cumit elviheti a Mikulás, el lehet ásni a homokozóban, van, aki a tengerbe dobatja, és van, aki úgy csinál, mintha elveszne.
A hüvelykujj mindig kéznél marad, ezért ebben az esetben nehezebb tőle „cumipótlékként” megszabadulni. A „nagy könyv” egyébként is a cumit részesíti előnyben az ujjacskákkal szemben, mert annak kiképzése elvileg, tudományosan igazodik a szájüreg alakulásához, jobban mosható és fertőtleníthető, mint egy néha nagyon is maszatos kicsi pracli.
Természetesen vitatható, hogy mennyire jó egy műanyagot a gyerek szájába tuszkolni, a szoptatásnál is okozhat gondot, mert a cumiszopogatás nem ugyanaz a művelet, mint az anyatejhez jutásnál elvárt mozdulatsor, ezért bezavarhat, ha túl hamar szokik rá a gyermek. A függőség is nehéz ügy, vannak, akiknek a nyaralásukat kellett megszakítaniuk, mert elveszett a cumi, és a környéken nem árultak másikat.
A későbbi fogszabályozás elkerülése érdekében mégis a cumi ajánlottabb az ujjacskákkal szemben, és a leszoktatás miatt is inkább ez javallott.
Életkor tekintetében az óvodáskor környékére már legkésőbb le szokták tenni a lurkók, de van, aki sokkal előbb. Általában eljön a pillanat, amikor nem állnak ellen a finom nyomásnak, hogy ajándékozzuk el, ássuk el, vagy csak tegyük le egy életre.
Az alvórongy és a plüssmaci
Az alvórongyocska maximum óvodás korig megszokott jelenség, utána már nem az, míg a plüssfigurák ennél tovább is elkísérik a kisgyerekeket.
Ezek az „anyapótló” puha, nagy figurák a ragaszkodást jelző kellékek, amiktől akkor válik meg könnyebben a gyerek, ha kialakul egy nagyobb fajta biztonságérzet, kialakul a kapcsolat az óvodában az óvó nénivel, a kis pajtásokkal, és kiépül közöttük a bizalom is. Onnantól kevésbé van szükség ezekre a támaszokra, bár a plüssmacik még kisiskolás kor elején is jelen lehetnek a gyerkőcök mindennapjaiban.
A pelenka
A pelenka elhagyására a nyári időszakok a legkedvezőbbek, főleg, ha van lehetőség a kertben játszani a gyermekkel. Néha észrevétlenül állnak át a pelenkáról a vécéhasználatra. A nappali szobatisztaság előbb bekövetkezik, mint az éjszakai.
Olykor több hónap eltérés is tapasztalható a két átállás között, de mindenképpen segíti az éjszakai pelusozásról való leszokást, ha a napi folyadékbevitel zöme nem az esti órákra marad, hanem korábban megtörténik, és lefekvés előtt már csak kevesebbet iszik a kisgyermek. 3 éves kor körül legkésőbb el szokott érkezni a szobatisztaság ideje, ha ekkor még nem mutatkozik erre semmilyen affinitás, akkor érdemes felkeresni a gyermekorvost, vagy az e célra kialakított ambulanciák egyikét, ahol segítenek. Elképzelhető, hogy valamilyen veseműködési nehézség vagy a húgyutak kapacitásának elégtelensége áll a háttérben, aminek célszerű időben utánajárni.
