Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az utóbbi években számtalanszor a média és a közbeszéd fókuszába került, vajon mutogassuk-e gyermekünket a közösségi médiában, mi több, csináljunk-e belőle egyenesen Insta-celebet. Bár egyre többen tudatosan viszonyulnak ehhez a témához, azért bőven van még mit tanulnunk.
Így vagy úgy, de a mai gyerekek életének szerves részét képezi a közösségi média. Fontos nekik, hogy valamilyen csatornán jelen legyenek, fontos, hogy felépítsék a saját kis Insta- vagy Tiktok-világukat. Nemcsak magukról osztanak meg dolgokat, de követnek, lájkolnak, kommentelnek, azaz különböző kortárs véleményvezérek köré csoportosulnak. Na de hogyan lesznek véleményvezérek? És hova álljon ebben a szülő?
Az a kis cuki újszülöttfotó
Ki emlékszik már arra, hogy szép albumba rendezgetve mutogatta az előhívott babafotókat a nagyszülőknek és a közeli barátoknak? Bár nyilván létezik még ez a jelenség is, de
ma ha megszületik a gyerek, szinte az első mozdulatunkkal fellőjük a kis kórházi karszalagos fotóját a Facebookra meg az Instára, mert hát lássa meg mindenki, micsoda jól sikerült bébi.
Vagy legalábbis ez az első gondolatunk. És ez akár rendben is lehetne, hiszen teljes joggal mutogatjuk büszkén körbe a világnak. De az nem biztos, hogy ilyenkor végiggondoljuk, ezzel el is indítjuk gyerekünk social media karrierjét, anélkül, hogy ő ebbe beleegyezett volna.
Ha anyu, apu is szerepel
Nagyon sok gyermek tehát szó szerint beleszületik a közösségi médiába, ebben a helyzetben szocializálódik, így talán sose tudja meg, hogy lenne választása. Mivel kicsi korától kezdve anya és apa szorgalmasan osztja meg róla a fotókat és a videókat, ez olyan természetessé válik számára, mint a levegő.
Különösen ez a helyzet, ha közszereplők gyerekeiről van szó, és itt lép be a tudatosság kérdése.
Persze a tudatosság kétirányú lehet. Ördög Nóra és Nánási Pál például egy végtelenül szeretni való családi brandet építettek fel a Nánásiék csatornával, amelynek természetesen folyamatos szereplői a gyermekeik, egészen kicsi koruktól fogva. Tatár Csilla eleinte fotózta a közönsége számára a kisfiát, később azonban, amikor már a kislánya is megszületett, arra az álláspontra helyezkedett, hogy maximum hátulról, arc nélkül mutatja meg őket. Ebben a döntésében szerepet játszott egy, a médiában nagy port kavart pedofilbotrány is.
Vannak olyanok, akik már szinte a fogantatástól dokumentálják születendő gyermeküket a saját oldalukon, akárcsak Gájer Bálint. És persze vannak olyanok is, mint Freddie, aki egyszer csak derült égből villámcsapásként közölte rajongóival, hogy kislánya született, de ezenkívül egyebet nem kíván megosztani, féltve óvja saját és gyermeke magánéletét is.
Előnyök és hátrányok
Fontos tehát tisztában lennünk azzal, mit is szabadítunk a gyerekre, ha social media szereplőt csinálunk belőle. Mert igen, az egyszerű halandó is social media szereplővé válik, ha minden megörökített lépését megosztják szülei a nagyvilággal. És ugye tudjuk, hogy az adatvédelmi beállítások bár nem feleslegesek, de a neten bármi megtalálható.
Azt pedig nyilván senki nem szeretné, hogy szeme fénye jól sikerült fotója egyszer csak a darkweben kössön ki.
Persze nem szabad azért sötéten látni a dolgokat, hiszen ahogy nekünk, úgy a gyermekeinknek is együtt kell élni a digitális világgal. És sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közösségi média egy jól kiaknázható felület, ahol bizony megmutathatjuk, amit meg szeretnénk mutatni.
Ne a gyereket mutassuk, hanem azt, amit csinál
Ha a gyermek valamiben tehetséges, akkor kiváló lehetőség, hogy ezeken a csatornákon szélesebb körben is megcsillogtathassa tehetségét. Miért ne lehetne egy saját felülete a gyereknek, ahol megmutathatja, hogy senki nem beszél olyan viccesen és frappánsan az ország nevezetességeiről, mint ő, vagy bemutathatja egészen elképesztő szaltóit, esetleg olyan módon szólaltathat meg verseket, ahogy a társai is élvezik. Miért ne mondhatná el a véleményét ő is az őt és környezetét érintő kérdésekről.
A fontos az lenne, hogy kézben tartsuk a dolgokat, és mi irányítsunk. Mert talán nem is az a fő kérdés, hogy a gyerek legyen vagy ne legyen social media szereplő, hanem az, hogy hogyan. Ezt kicsi korban talán érdemes ott kezdeni, hogy minden alkalommal, amikor posztolni akarunk a gyermekünkről, végiggondoljuk, mit okozhatunk ezzel neki, milyen külső veszélyeknek tesszük ki, ér-e ez ennyit.
Fontos, hogy a hosszú távú hatásokat is figyelembe vegyük – például gondoljuk végig, mi játszódik le benne, amikor majd kamaszként szembesít, milyen ciki képeket és aranyköpéseket tettünk közzé.
Később, amikor a gyerek már a saját felületein magáról posztol, elkerülhetetlen, hogy megbeszéljük vele, mi történik a közösségi oldalakon, milyen veszélyek leselkednek rá, mit és hogyan érdemes megosztani magáról, hogy az ne legyen túl sok. Hogy például megoszthatja a produkcióját, de ne tegyen közzé indokolatlanul félreérthető vagy szexi fotókat, videókat. És fontos, hogy a gyermek is nyíltan beszélhessen velünk arról, mi történik vele az online térben, érezze a támogató közeget a szülő részéről, így időben fel tudunk készülni az esetleges veszélyekre is.
