Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A babavárás egyik leghasznosabb tanácsa az volt, hogy gyermekemet panasz nélkül is mutassam meg egy Dévény-terapeutának rögtön a születése után. Mivel nem ismertem behatóbban sem Dévény Annát, sem az ő munkásságát, kapóra jött az a könyv, ami 2017 karácsonyán jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. A könyv nem mai, de ezt minden szülőnek olvasnia kell!
Az író és szereplője miatt is kíváncsi voltam a kötetre, melyből remekül kirajzolódik a módszer (gyógyítás-fejlesztés-finomítás-testképzés), ami tudományos igazolások, a nyugati orvoslás számára elfogadható elméleti alapok nélkül sokszor támadások kereszttüzében állt, viszont a könyvben leírt számos gyakorlati példa az immár OEP-által is támogatott módszer sikerességét igazolja. Dévény Annához közelebb is áll a keleti gyógyítás, mert ott a technikák testközeliek, és a gyakorlati tapasztalat az alapjuk. „Ahol csak elméleti a háttér, az számomra elfogadhatatlan” – hangoztatta szívesen ezen véleményét.
Kérdés persze, hogy
- Dévény Anna halála után mi lesz a rendszerrel, túléli-e a gyógytornász-terapeutát?
- Miért nem dolgozta ki olyan mélységben a módszertan elméleti hátterét, hogy az ne legyen támadható orvosok, neurológusok által?
- Miért nem vitte át a tudományos élet szokásos stációin (tudományos publikációk, kísérletek, statisztikai kimutatások), hogy aztán ne állja útját semmi a terjedésének?
A könyv erre is ad egyfajta választ: kontrollcsoportos vizsgálatokba például azért nem ment bele, mert ezzel elzárná az egyik csoportot az akár létfontosságú kezelések elérhetőségétől, a kizártak nem kapnának esélyt, nem élhetnének olyan életet, mint a másik csoport tagjai.
Dévény Anna mélyen hitt benne, hogy mindenkinek jár a gyógyulás lehetősége. A könyvből kirajzolódik, hogy amíg ő a módszer tudományos alapokra helyezésével bíbelődött volna, nem jutott volna ideje a kezelésekre, márpedig ennél fontosabb nem volt számára. Az egész életét a gyakran ingyenes gyógyítás töltötte ki, amit talán mi sem bizonyít jobban, mint hogy utolsó éveiben már az alapítvány Moszkva téri székházában lakott.
A sok közül íme két jelentős megállapítás a könyvből:
- Minden újszülöttet érdemes DSMG-terapeutának megmutatni még akkor is, ha laikusként úgy gondoljuk, semmi baja. Egy-két kezelés nem árt, sőt azt mutatja, a kezelt babák jobban fejlődnek. Dévény Anna ennél többről beszél a könyvben, kötelezővé tenne 5-10 kezelést rögtön a szülés után, de legkésőbb a baba 5 hónapos koráig. A kapott masszázs, ami az agyat stimulálja, tulajdonképpen azt az agyban az első öt hónapban működő jolly joker tartalékállományt aktiválja, ami bevethető mozgásszervi, de más születéskori problémák korrigálására is.
- A terápiát felnőtteknél is érdemes alkalmazni, főleg traumatikus esetek után. A komolyabb betegségek esetén, pl. agyvérzés, ugyanis Dévény Anna feltételezése szerint a katasztrófahelyzetek hatására újból működésbe lép az agyban csecsemőkorban kihasználható tartalékállomány, az időben elkezdett kezeléssel tehát komoly eredmények érhetők el a felnőtt betegek gyógyulásában is.
És végezetül álljon itt négy kérdés a szerzőhöz, Hermann Irénhez.
Miért kívánkozott könyvre Dévény Anna élete? Meggyógyította valamelyik gyerekedet?
Panni nénivel először egy cikk készítése miatt találkoztam. Már akkor azt éreztem, az ő története sokkal többet ér, mint amit egy újságcikkben el tudok mondani róla. Sokáig jártam a nyakára a könyv ötletével, míg végül nagyjából egy évvel a 2017-ben bekövetkezett halála előtt igent mondott rá. Nem tudta, hogy egy évvel van a halála előtt, én sem tudtam, de így a beszélgetéseink végül élete utolsó esztendejét rögzítették. Az első találkozásunkkor is azt az embert láttam benne, akiről végül a könyv szól. Egy kérlelhetetlen elvekkel bíró gyógyítóról, aki a kisbabákért (de minden betegért is) élt. Nem volt könnyű ember, ezt ő sem tagadta, de aki elfogadta a számára fontos dolgokat, azokkal szeretettel teli és jóságos volt. Megvolt az a tulajdonsága is, hogy mindenkiről a jót feltételezte, és ehhez az első, a második és a harmadik csalódásig is ragaszkodott. Utána pedig kérlelhetetlenül szakított. Az én fiaim is jártak DSGM-terapeutához, de nem hozzá személyesen, a módszeréről is jó tapasztalataim voltak, de elsősorban az ember fogott meg az ő történetében.
Kiknek ajánlod a könyvet?
Mindenkinek, akinek gyereke van vagy tervez, vagy akinek a családjában gyerek születik, érdemes elolvasnia, hogy nehogy elmenjen valami olyan probléma mellett, amit – időben észrevéve – korrigálni lehet. Emellett bárkinek, akit érdekelnek a nagy újítók történetei.
Egy könyv megírása után az ember mindig elégedetlen, mit írnál bele ma, amit a nyomdába adáskor kihagytál belőle?
A könyv tartalmával kapcsolatban nincs hiányérzetem. Panni nénitől mindent megkérdeztem, amit meg szerettem volna kérdezni; beszélnek benne gyógyultak, tanítványok és barátok is. Amit nagyon sajnálok, hogy ő már nem olvashatta azt a sok jót, amit róla mondanak, nem foghatta kezébe a könyvet, ami róla szól.
Van-e megfelelő személy, aki Dévény Anna örökségét gondozza? Hogy látod a módszer jövőjét?
Biztos vagyok benne, hogy a tanítványai keze által tovább fog élni a módszere. Nem biztos, hogy évtizedek múlva is Dévény-módszernek fogják hívni, lehet, hogy beépül más fejlesztési módszerekbe (amit ő kifejezetten ellenzett), de az általa létrehozott technikával gyerekek fognak gyógyulni a jövőben is, az biztos. Ami hiányozni fog, az az elhivatottsága, a szakmai kérdésekben tapasztalt kérlelhetetlensége és a személyes varázsa.
