L. Frank Baum meseregénye, az Óz, a nagy varázsló 121 évvel ezelőtt került az olvasók kezébe. Népszerűsége azóta is töretlen, amit az 1939-ben megjelent Óz, a csodák csodája című musicalnek is köszönhet. No de miről van szó valójában, mit jelképez a boszorkány, és hogy jön ide az amerikai elnök?
Az Óz, a nagy varázsló története látszólag egy szimpla mese, aminek semmi köze az amerikai elnökhöz: a kansasi Dorothyt kutyástul felkapja a forgószél, és egy csodálatos világba repíti. Ott a sárga köves úton végigmenve, három új barát társaságában keresi Ózt, a nagy varázslót és küzd meg a gonosz nyugati boszorkánnyal, hogy hazajusson. Felnőtt fejjel azonban már jogosan kérdezzük, miért pont a madárijesztő, a bádogember és a gyáva oroszlán lesz Dorothy barátja, miért derül ki Ózról a végén, hogy nagyjából semmire sem használható? Közgazdászok, történészek és politológusok fejtették meg, valójában mit üzen a felnőtteknek Frank Baum mesés csodavilága.
Baum egy darabig újságíróként és politikai aktivistaként dolgozott, s meglehetősen jól végezte a dolgát. Átlátta, mi történik Amerikában az 1800-as évek végén: hogy az arany segítségével próbálnak előnyhöz jutni, és hogy a hitelezés miatt kialakult világválság merre sodorta az országot. 1873-ban (abban az évben, amikor mi itthon Budapest létrehozásával és a kolerajárvánnyal voltunk elfoglalva) Amerika történetében először már nem jelent meg ezüstdollár, csak aranyból vert. Ez komoly gazdasági és pénzügyi változásokat okozott. Két párt alakult ki: az aranystandard hívei és a bimetál politika támogatói, akik arra törekedtek, hogy az arany- és az ezüstpénz egyaránt törvényes fizetőeszköz legyen. Emellett komoly feszültségeket generált az 1865-ben befejeződött polgárháború is, hiszen Észak és Dél küzdelme nem ért teljesen véget. Az északi bankárok nagy örömmel hiteleztek a déli farmereknek, hiszen az ezüst kivonásával teremtett gazdasági helyzet nekik kedvezett. No így már kicsit másképp néz ki a sárga kövekkel kirakott út, ami a siker felé visz és a farm, ahonnan Dorothyt elviszi a forgószél, nem igaz?
Az ártatlan, naiv, vidám kislány az elemzők szerint Amerikát jelképezi. Gazdaságilag egyre erősödik, új és új területeket hódít meg, ugyanakkor szüksége van a támogatásra. Az arannyal kirakott ösvényen juthat csak el a céljához, ám így rengeteg veszély leselkedik rá, s végső soron az ezüstcipellő húzza ki a slamasztikából – így már nem is kérdés, Baum melyik álláspontot képviselte az arany-ezüst vitában.
S ha már a színeknél és a fizetőeszközöknél tartunk, azt is megmagyarázzuk, miért pont smaragdszínű a város, ahová Dorothynak el kell jutni, s mi célt szolgálnak a zöld szemüvegek. Amerikában az 1860-as években kezdték nyomtatni a zöld színű fiat pénzt. Ennek semmi köze az olasz autógyárhoz, annál több a pénz valódi értékéhez. Alapvetően a húszezer forintos bankjegy (vagy bármelyik másik) egy darab szépen megmunkált papír. Értékét a gazdasági növekedés adja, amit hozzá társítunk. Az aranyból vagy ezüstből készült érmék megőrizték értéküket, míg a fiat zöldhasúak vásárlóértéküket bármikor elveszthették (1784-ben Magyarországon például egy bankócédula értéke 3 tyúk értékével ért fel). Amerika nem véletlenül ragaszkodott annyira az aranyfedezethez: csupán az 1970-es években álltak át valójában a fiat pénzre. Baum a zöld színnel minden alkalommal erre utal, a forgószéllel pedig a gazdasági és politikai viharra, ami a válság és az arany-ezüst konfliktus nyomán kialakult. Nem véletlen az sem, hogy a smaragdpalotába hét folyosón és három lépcsőn keresztül lehet bejutni: finom utalás ez az 1873-as évre.
Óz tulajdonképpen a republikánus elnök
Az arany és ezüst körül folyó vita 1896-ban éleződött ki, amikor az aranypárti republikánus William McKinley nyerte az elnökválasztást a demokrata és bimetálhívő William Jennings Bryannel szemben. Frank Baum valószínűleg csalódott lehetett az ügy kapcsán, ugyanis Ózt (neve valószínűleg az arany és az ezüst mértékegységének, az ouncesnak az elferdítése) a messziről hatalmasnak tűnő, jól hangzó ígéretekkel operáló, ám valójában érdemi változást elérni képtelen elnökről mintázta. Dorothy nem megy vele tulajdonképpen semmire, ám ekkor összecsattintja az ezüstcipellőit (csak a musicalben lettek pirosak, az eredeti történetben ezüstszínűek), s máris megoldódnak a gondjai. Ha ez nem gazdasági és politikai állásfoglalás, akkor mi az? Baum ráadásul a mese megjelenését követő években többször színpadra is átírta a darabot, még több politikai utalást beleszőve a szövegbe.
Miért buta a madárijesztő?
Dorothy barátai is egytől egyig szimbólumok. A madárijesztő az amerikai farmereket, mezőgazdasági munkásokat jelképezi. A szereplő azért szeretne okos lenni, mert akkoriban a nagy többség úgy vélte, a farmerek tudatlan, ostoba népek. A mese során kiderül, hogy sokkal több józan esze van, mint valaha gondolta volna magáról. A bádogember az ipari munkásokat, főleg az acélipar szereplőit képviseli, aki azért rozsdás, mert rengeteg munkás kényszerült pihenőre a magas munkanélküliség miatt. A gyáva oroszlán szerepében a populista mozgalom hősét, William Jennings Bryan demokrata elnökjelöltet csodálhatjuk meg, akit a sajtó akkoriban gyakran emlegetett oroszlánként. A szabad ezüst mozgalom nagy pártolójáról kiderül, hogy bátrabb, mint ahogy elsőre tűnt. A régen természeti életet élő, most Óz uralma alatt sínylődő szárnyas majmok Amerika őslakos népeit testesítik meg, akik ellen még az 1900-as évek elején is aktívan háborúztak. Dorothy persze – a népirtásnak gyökeresen ellentmondva – maga a bátorság, a kitartás, az emberi jóság és ártatlanság megtestesítője. Ez már csak azért is ironikus, mert a Dorothyt az ikonikus filmben eljátszó Judy Garlandot drogokra szoktatták, hogy megfelelően kislányos alkatú színésznőként jelenhessen meg a filmvásznon.
