Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekük általi érzelmi bántalmazás hatalmas terhet ró a szülők mentális egészségére, a bántalmazásnak pedig számos oka lehet. Hiába növünk fel, sok sérelem marad bennünk, amikkel nem szívesen nézünk szembe. Vegyük csak a mentális problémákat, a szenvedélybetegségeket, az ADHD-t, a múlt traumatikus eseményeit vagy a gyerekkorunkból eredő mély, feldolgozatlan fájdalmat.
Jeffrey Bernstein pszichológus szerint ahhoz, hogy bármilyen életkorban jól működhessünk az életben, két alapvető képességet kell elsajátítanunk: a megnyugvást és a problémamegoldást. Ha azonban ezekkel a képességekkel nem rendelkezik a már felnőtt gyerekünk, az élet meglehetősen megterhelő lesz mindannyiunk számára, hiszen tőlünk, szülőktől várja majd a megnyugvást és a megoldásokat. Ebből azonban hosszú távon egyik fél sem jön ki jól.
Az érzelmi bántalmazás jelei
Nem könnyű összeszedni ezeket, hiszen minden szülő-gyerek kapcsolat más és más. Vannak azonban olyan tipikus jelek, amikre érdemes figyelni.
Ilyen például a túlzott felelősségvállalás. Sok felnőtt úgy érzi, hogy kizárólag az ő hibája, hogy a felnőtt gyereke nem tudott a szülőktől függetlenedni. Ha egy kicsit több energiát fektettek volna a gyereknevelésbe, ha csak egy kicsit tovább próbálkoztak volna, biztos másképp alakulnak a dolgok. Ez a hozzáállás jellemzően azokban a szülőkben alakul ki, akiket nemcsak rendszeresen hibáztat a saját problémái miatt a gyerekük, de felnőttként sem hajlandó felelősséget vállalni a nehézségeiért és a problémáiért.
Szintén gyakori jellemző a manipuláció. Vannak emberek, akik bármilyen taktikát bevetnek annak érdekében, hogy a szüleik úgy érezzék, tartoznak neki, korlátlanul támogatniuk kell őt.
A kemény letorkolások, indokolatlan kritikák is az érzelmi bántalmazás jelei lehetnek. Gyakran előfordul, hogy valaki felnőttként sem tud felülemelkedni a gyerekkori sérelmein, azokban az esetekben pedig, amikor a szülei részéről nem együttérzést tapasztal, egyből őrültnek nyilvánítja őket.
Hiába marad felnőttként is a gyerekünk, az említett magatartásformáknak nincs helye sem egy szülő-gyerek kapcsolatban, sem pedig partneri viszony esetén. Az érzelmi bántalmazás elhiteti veled, hogy nem érdemled meg a szeretetet, bármit is teszel, nem leszel elég jó. Ne feledd, a bántalmazás nem mindig kék-zöld foltokban jelenik meg, ez viszont nem jelenti azt, hogy az adott magatartásforma ne lenne káros.
Stratégiák, amik segíthetnek
Ismerd meg az értékeidet. Tökéletes szülő nincs, de a legtöbben – minden elkövetett hiba ellenére – a maximumot hozzák ki magukból. Készíts egy listát mindarról, amit megtettél azért, hogy a gyerekedet segítsd. Ez a lista a te igazságod lesz, ne mutasd meg a gyerekednek. Felkerülhet rá az iskolai tevékenységekben nyújtott segítséged, a táborok, a zeneórák és a sportfoglalkozások, a szeretet és a gondoskodás bármilyen formája.
Ne engedd, hogy céltáblának használjon. Akarva-akaratlanul, a szülők gyakran válnak a gyerekük céltáblájává. Ha megismered az értékeidet, helyreállnak a határaid, kellő tudatossággal már nem fogod hagyni, hogy a gyereked a saját felnőttkori csalódásai és kudarcai miatt téged tegyen felelőssé.
Erősítsd meg a határaidat. Az énhatárok felállítása és megtartása sokszor lehetetlennek tűnik, főleg, ha a gyerekünkkel szemben kell alkalmaznunk ezeket. Sok szülő úgy érzi, hogy már minden mindegy, olyan régen a fejére nőtt a gyerek, hogy már lehetetlen visszaállítani az egyensúlyt a kapcsolatba. Az igazság ezzel szemben az, hogy sosincs késő dolgozni a gyerekünkkel való kapcsolaton. Sosincs késő levenni a hátunkról a céltáblát és elkezdeni másképp viselkedni. Amikor kezdtek belesüllyedni a manipulációba, nyugodtan tedd fel a kérdést: nem lenne jobb mindkettőtöknek, ha erről nyugodt és konstruktív beszélgetést folytatnátok? Az első pár alkalommal valószínűleg nem jársz majd sikerrel, de ezekben esetekben is példát mutatsz a viselkedéseddel.
