Még kicsi, úgysem érti? – Így élik meg a gyerekek a veszekedéseket

Nem baj, még kicsi, úgysem érti – gondolják ilyenkor sokan. Persze megvan az esélye annak, hogy ez tényleg így van, de a feszültséget, a hangos szavak üzenetét ők is megérzik. Gondolj csak bele, milyen érzés, amikor valaki ideges a környezetedben. Akkor is érzed, hogy nincs minden rendben, ha épp nem beszéltek róla. A feszültség sugárzik belőlünk.

Csak ne a gyerek előtt? 

Ahogy a gyerekeink egyre nagyobbak lesznek, hajlamosak vagyunk inkább kerülni azokat az embereket, legyen szó ismerősökről vagy távolabbi családtagokról, akikkel folyton konfliktusba keveredünk. Ez sokszor egyszerűbbnek tűnik, mint mások előtt belekeveredni egy-egy nagyobb egyet nem értésbe, leggyakrabban azonban mégis elfojtjuk ilyenkor a problémáinkat. Ettől még a környezetünk érzi, hogy nincs minden rendben, legfeljebb a feszültség forrását nem tudják azonosítani.

Ez könnyen oda vezethet, hogy a gyerekek kényelmetlenül érzik magukat a társaságban, eltűnik a biztonságérzetük, ennek hatására pedig elbizonytalanodnak. Ezek az érzések elraktározódnak, majd idővel nehézséget okozhatnak a családalapítás során. Fontos, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, azonban amikor a környezetükben élő felnőttek feszültek, azt ők is megérzik, elraktározzák magukban, és könnyen szorongássá alakul bennük. A mindennapos hangos szóváltások, erőszakos cselekedetek ijesztőek a gyerekek számára, és ezek hatására komoly traumák alakulhatnak ki bennük.

Érdemes azonban energiát fektetni a problémák megoldásába, hiszen ha a gyerekek is azt látják, hogy vannak konfliktusok, de azokat kulturált módon meg lehet beszélni, ezt a mintát viszik majd tovább a felnőtt életükbe is. Ha viszont minden ilyet a szőnyeg alá söprünk, egy idő után beverjük a fejünket a plafonba a sok megoldatlan kérdéstől, a gyerek érzelmi biztonsága pedig komolyan sérül.

Mi történik ilyenkor?

Amikor a családban a felnőttek konfliktusba kerülnek egymással, gyakran igyekeznek elfedni a negatív érzéseiket, a fájdalmat. Az érzelmek elnyomása azonban akadályozza őket abban is, hogy őszinte érzésekkel forduljanak a gyerekük felé. Ilyenkor, bár a gyerek szeretettel fordul az őt gondozó felnőtthöz, az érzelmei elfojtása miatt ő nincs teljes mértékben jelen, nem tudja megadni azt az érzelmi biztonságot, amire a gyereknek szüksége lenne.

A lényeg tehát, hogy ahhoz, hogy a lehető leginkább szerető és gondoskodó szülők lehessünk, meg kell oldanunk a családon belüli feszültségeket. Senki sem akar boldogtalan háztartásban élni, felnőni meg pláne nem. Nem csak a gyerekek, a mi érdekünk is, hogy megtanuljuk kezelni a problémáinkat, megoldani a konfliktusainkat, tisztelettel és szeretettel forduljunk egymás felé. És ha ez sikerül, a gyerekeink is ezeket a mintákat viszik majd tovább a saját, felnőtt életükbe.